2014. február 10., hétfő

8.#-/Halálközeli élmények/

   Na Hi!!Mindenkit szeretettel üdvözlök!Tudom, tudom.. nagyon nagyon sokat késtem ezzel is, azzal is.. De most nagyon belefelejtettem mindenbe!Szóval, mivel újra jön az ihlet, mielött elillanna, nekikezdek!Remélem ennek a résznek is örülni fogtok!Jó olvasást! :)

*DoRcs

*David szemszöge*


     Tudta azt is, hogy tudna rám hatni azzal, hogy mindent megtegyek neki.. Az iskolához ahova most vitt nemsokára odaértünk.
     -David, figyeld csak meg, ha úgy nézzük a dolgok jól sültek el.Végül is, igy mindenki boldog lesz!-bizonygatta már vagy hatvanadszorra, amióta beültem ebbe a rohadt kocsiba.Válaszképpen csak morogtam valamit.Elkeseredetten konstatálta, hogy engem nem lehet megtörni.Bár mindennél jobban szerettem volna látni a nővérem, Gorgie-t, nem akartam elvesziteni Sorelle-t sem.Sorelle.. a lány, aki mindennél többet jelent nekem, és nem mondtam meg neki, akivel mindig önmagam lehetek, aki mindent tud rólam, annak ellenére, hogy csak nemrég ismerem.A lány akit szeretek.
     Töprengésemből apám zökkentett ki, mivel kijelentette, hogy megérkeztünk.Az épület ami előtt megálltunk inkább hasolnitott egy templomra, mint egy magániskolára.Kiszálltam a kocsiból, és nem is volt időm megnézni magamnak a tájat, egyből egy alak szökött a nyakamba.Hát persze, hogy a nővérem volt az.Zavartan eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
     -Szia!-kiáltotta eufórikus állapotban.Gyagyán rámosolyogtam és visszaöleltem őt.
     -Hogy vagy?Nagyon rég nem láttalak!-kérdezgettem.Már vagy négy éve nem láttam őt.Nagyon hiányzott már!Ismerős vörös fürjei csiklandozták az orrom.
      -Nagyon jól.De ahogy látom te nagyon letört vagy valami miatt.-nézett a szemembe kiváncsian.
      -Inkább valaki miatt..-motyogtam halkan.
      -Aha, szóval egy lány van a dologban!-csillant fel a szeme.-Mi történt, Dave?-nézett fájdalmasan a szemembe.Csak és csakis ő szólithatott Dave-nek.
      Nagyot sóhajtottam.-Nem fogod majd elhinni, amikor elmondom neked mennyire szeretem őt!Azt meg végképp nem hogy mennyire szép és vicces csaj!
      -Na, de mondd már, mostmár teljesen kiváncsivá tettél!
      -Sorelle-nek hivják és eszméletlenül gyönyörű!Türkizkék csodás szemek, szőke hosszú, hullámos haj, csinos alak, alacsony és egy olyan stilus, amilyent mindenki megirigyelne.Komolyan amikor először megláttam őt azt hittem csak odaálmodom.Egyszerűen tökéletes, és nem csak kivülről!Belül olyan tulajdonságai vannak, hogy én alig hiszem el!Kivülről mindenki azt hinné, hogy semmi baja nincs, de ez mindig csak egy látszat volt, olyan dolgok történtek vele, hogy azokat senkinek nem kivannám!És mégis belül nagyon törékeny, csak bizonyos embereknek nyilik meg teljesen, nagyon megválogatja a barátait.Okos, öntudatos lány, de közben olyan laza, hogy előre nem jött hogy elhiggyem.-miközben beszéltem minden emlékem ami vele kapcsolatos leforgott bennem.Amikor először megláttam, amikor először beszéltünk, mikor együtt deszkáztunk.Mikor a szigeten voltunk együtt, mikor Max esküvőjén énekeltük a Wondewall-t, mikor segitettem neki átvészelni a Victoriá-val való első találkozását.Emlékszem arra is, mikor eljöttünk és közöltem vele, hogy el kell menjek.Amikor először csókoltam meg őt.És arra is hogyan esett térdre és zokogott.
     -Ahogy igy elmondod teljesen olyan, mintha egy angyalról bezsélnél.-mosolygott Gorgie.Nem tévedett nagyot.-Nagyon szereted.-állapitotta meg.
     -Jobban mint azt gondolnád.-mosolyogtam.        
   

*Sorelle szemszöge*


    Két hét telt el azóta, hogy David elment.Két sonyorú, öntudatlanságban és fájdalomban eltöltött hét, ami életem legszörnyűbb ideje volt.Gyötrések, megalázások, félelem és ködös öntudatlanság zavaros egyvelege, amit soha ki nem tudok törölni az elmémből.
    Victoria újra és újra eljött értem, hogy megkeserítse az életemet.Soha ilyen elveszettnek nem éreztem magam, mint most.Az egész a borzalmas rémálmokkal kezdődött, amikből minden éjjel sikítozva ébredek.Először a fiúk és mindenki más is aki a hálókörzetünkben aludt felébredt és mintha csak az élete múlna rajta rohant a szobánkba.Akkor mindenki engem vígasztalt és pátyolgatott, mára csak a fiúk és DarCy jönnek oda az ágyamhoz, hogy csitítgassanak rémálmaim szörnyű viharából.
   Az első álom amiből kábán sikítozva a meglepettség és borzalom együtteséből ébredtem egy vasútállomáson történt.A sineken ébredtem, sajgott a csuklóm, a nyakam és a bokám is.Szinte eszméletlen voltam, mikor kinyitottam a szemem csak az eget láttam, ahogyan az ég sötét paplanán megannyi csillag ragyog, mintha csak kis szentjános bogarak lennének.A szellő úgy fújta hajam a szemembe, hogy szinte semmit nem láttam.Fel akartam ülni, de mikor éppen csak felemeltem a fejem valami azonnal visszarántott és beütöttem azt.Egy furcsa, zsibbadás szerű érzés lett úrrá a fejem hátsó szegletében.
    Egy halk, kuncogó hangot hallottam, valahonnan nem messziről.Mintha valaki az esetlenségemen szórakozna.A lábamat is próbáltam felemelni,de nem sikerüt, és csak amikor valahonnan nagyon messziről fényt vettem észre, és alattam a föld enyhén rezegni kezdett, jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen én a sineken fekszem.Páni félelem lett úrrá rajtam, hiszen bármelyik pillanatban átsüvíthet rajtam a vonat, széttrancsírozva a testem porcikáit.Ekkor meghallottam egy  vastag bakancs puha dobbanását a talajon.Minden porcikám megfújta a vezérriadót, miszerint meneküljek.Aha, könnyű is lenne menekülni egy sinhez kötözve.
    A látókörömön belül azonnal megjelentek az ismerős, hosszú, fekete tincsek és egy ádáz mosoly.Egyszerre történt minden, hallottam meg a vonat hangát, és láttam neg Victoria száját mozogni, s bár suttogott a szavát teljesen kristálytisztán hallottam, olyan volt, mintha a fejemből jött volna."Meghalsz."Mintha zuhantam volna lefelé, a semmibe.Behunytam a szemem, azt képzeltem így megszabadulok a rémképeimtől, de csak  rosszabb lett, a hangok és a zajok egymást felváltva kísértettek.Kinyitottam azokat, és mikor kitisztult látásom, jöttem rá, hogy Victoria eltűnt és a vonat felém robog, olyan sebeséggel, amit nem engedhetne meg magának.Valahonnan sikítás zaját hallottam, de aztán rájöttem, hogy csak én voltam az.Most tört elő belőlem az a sokminden, amit eddig elfolytottam az érzelmeim sűrű, sötét rengetegében.
    A követlező kép már a szobámban fogadott, ahol konkrétan mintha egy hadsereg gyűlt volna össze, annyian voltak.Mind engem figyeltek kómásan és kíváncsian, hogy vajon Sorelle miért sikítozik az éjjel közepén?Ezek után természetesen nem mondhatom azt, hogy nem történt semmi és menj vissza aludni.Sajnos nem... Ezért közöltem mindenkivel, hogy rosszat álmodtam.Hát az nem kifejezés, borzalmas volt.
    Ez után az álom után már csak egyre rosszabbak következtek, amiktől-mondhatni-depressziós lettem.Egy nap nem telt úgy el, hogy ne gyötörne az előző esti álom, vagy ne kínoznám magam azzal, hogy ennek csakis én vagyok az okozója, én tehetek mindenről... Nem akartam így, de már soha vissza nem csinálhatom.De visszatérve az álmokhoz, soha ilyeneket nem éltem meg, mindent ami történt velem teljesen élethűen történt, hallottam a csontok töréset, láttam magam a pocsolyák tükörképében, éreztem a halál és a vér szagát, és azt is hogyan folyik le az arcomon, valamint minden más testrészemen a meleg, folyékony vérem.És ez még csak a kezdet, most következik a valóság, de kezdjük a suliban történő valósággal, aztán a pokoli élményeimmel.
    Miután minden éjjel a hálókörzetünk az én csontvelőig hatoló sikolyaimra ébredt, teljesen hülyének néztek engem.Meg is értem őket...Az órák, a szünetek, és a publikusan eltöltött időm felét egyedül töltöttem, felét a fiúkkal, meg DarCy-val.Azt is úgy, hogy a felét sem tudtam volna visszamondani annak amiről beszéltek.Egy teljesen más világban jártam gondolatban, olyan volt mintha egy üvegbúra mőgül figyelném a világot, és ez nekem megfelelt.

                                                                       


Nagyon-nagyon-nagyon nagy bocsánatkéréssel tartozom neketek! Rohadt soká hoztam ezt a részt, de sajnos nagyon nincs időm erre, s bár legszívesebben minden időmet ezzel tölteném, nem tehetem. De itt van! Remélem tetszett! :) A következőt nem tudom még mikor tudom hozni, remélhetőleg minél hamatabb, addig is 
Ölel titeket, 
*DoRcs