ZENE!!!
*DoRcs
Reggel úgy ébredtem, mintha fejbeütöttek volna.Annyira fájt a fejem, hogy azt elmondani nem tudom.Az ablakon keresztül besütött a nap.Mellettem pedig David feküdt.A szemét rebegtette, úgy tűnt mindjárt felébred.Kikeltem az ágyból és a mosdó felé mentem.
Lezuhanyoztam és felöltöztem.Lementem a konyhába, és ott találtam Marsha-t.
-Jó reggelt!!-üdvözölt mosolyogva.
-Neked is!-mondtam mosolyogva.Elvettem egy piritóst és leültem az asztalhoz.
-Tudod tegnap mondtam, hogy mondanom kell valamit.-kezdte.
-Igen??-kérdeztem.
-Ez nagyon szép!!Köszönöm!!
-Csak sajnos ennek van hátránya is.A nyakláncot ugye a dédmamám barátnője készitette.Őt a nyaklánc készitése után diliházba vitték.A néni egy gyilkos volt.Ha a nyakláncot leveszed, óriási bajban leszel.A nyaklánc megvéd téged.Ennek a néninek pedig volt egy lánya, és annak is volt egy unokája, aki most annyi idős lehet, mint te.A lányt Victoria-ának hivják és egy kicsit zakkant.Vissza akarja kapni a dédanyja nyakláncát.És ezért bármit el tud követni.Nehogy odaadd neki a nyakláncot, különben az egész családod és azok is akiket szeretsz, nagy bajban lesznek.-az előbb hallottak kicsit felzaklattak.Nem tudtam mit csináljak.A torkom összeszorult és a kezem bizsergett.Valahogy késztetést éreztem arra, hogy elmenjek, elég távol innen.Felálltam az asztaltól.
-Most felmegyek.-mondtam.-És köszönöm a nyakláncot!!-mondtam végül.Felcsörtettem a lépcsőn és bementem a szobámba.
-Jó reggelt, Sorelle!!-mondta David.Intettem neki és bementem a fürdőszobába.Átöltöztem és kimentem a fürdőből.A telefonom a zsebembe süllyeztettem és felkaptam a deszkám
-David, én most elmegyek.Kérlek, nagyon szépen megkérlek, hogy ne gyere utánam.-mondtam.
-Oké, de mi ennyire nagyon rossz itt, hogy most elmész??
-Hosszú.Marsha elmondja.-mondtam aztán kimentem az ajtón.David pedig utánam.A többiek mind a konyhában vagy a nappaliban voltak.A lépcsőn hangosan dobogott a cipőm.Max nagyon furcsán méregetett engem.Az ajtó melletti kulcstartóról levettem a kulcsom és már nyitottam volna az ajtót, de valaki megfogta a csuklóm és megforditott.
-Hova készülsz??-kérdezte Max.
-Oda, ahová akkor megyek, mikor te, ez a város, vagy minden az agyamra megy!!-mondtam, kihúztam a csuklóm a szoritásából.-Pontosabban??-kérdezte Tom.
-Deszkázni.-mondtam.Kimentem ez ajtón, le egyenesen az útig.Ott ráálltam a deszkámra és egyenesen le hajtottam a dombon.Semmire nem tudtam gondolni, csak arra, hogy bármelyik pillanatban ez a Victoria elém szökhet és meggyilkolhat.Hisz benne van a vérében.Még sohasem féltem semmitől, ezt bárki megkérdezheti bárkitől.De most az az érzésem, mintha félnék..Mintha félnék attól, hogy bármikor vége lehet az életemnek, hogy nem tehettem meg olyan dolgokat, amiket most akármikor megtennék, hogy nem éltem túl izgalmasan.Mintha félnék mind ezektől a dolgoktól, nem pedig Victoria-ától..
Annyira elmerengtem ezekben a dolgokban, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztem.Gyorsan megálltam és a fához sétáltam.A fám, amit kicsi koromban ültettem anyuval.Mielőtt meghalt szintén itt laktunk.A fa egy bükkfa volt.A fán pedig fel volt függesztve egy ősrégi gördeszka, ami még anyum első deszkája volt.Ez a hely felkavarja az emlékeket bennem, mint a pusztán a szellő a port.Szép emlékek, amik azt sugallják anyu még mindig velem van.És elszomoritó gondolatok, amik tudatják velem, már nincs az élők között és nem ölelhetem meg soha.A deszka hintára ültem és gondolkodni kezdtem.Mintha anyám hangját még mindig hallanám.Mintha a fejem egy rögzitővel felvette volna, minden egyes hangsúlyban felismerem az ő, csilingelő hangját.Ami olyan nagyon megnyugtat engem.Hirtelen azon veszem észre magam, hogy dúdolok és egy könnycsepp csordul végig az arcomon.Anyám mikor nem tudtam elaludni, dúdolt nekem.Egy olyan dalt, amit akkor nem értettem meg, de most feltűnt, hogy talán azért énekelte úgy, hogy én ne értsem, mert nem akarta, hogy megtudjam az igazságot.A sorok között kell olvassak.
Fehér ajak, sápadt arc,
Hópelyhek közt ébred.
Égő mellkas, fájó kudarc,
Sötétedik, véged.
A lakbér ellen megy a harc.
Éjszakák, furcsa népek.
Hópelyhek közt ébred.
Égő mellkas, fájó kudarc,
Sötétedik, véged.
A lakbér ellen megy a harc.
Éjszakák, furcsa népek.
Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Szakadt kesztyű, esőkabát,
Úszni próbál, mégis lebeg.
Száraz lakás, vizes ruhák,
Nincs változás, banki csekkek.
Fáradt szemek, száraz torok,
Végzi dolgát, mégis boldog.
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Szakadt kesztyű, esőkabát,
Úszni próbál, mégis lebeg.
Száraz lakás, vizes ruhák,
Nincs változás, banki csekkek.
Fáradt szemek, száraz torok,
Végzi dolgát, mégis boldog.
Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Veszélyben az élete,
Hó van körülötte
És lehunnya szemeit
Reméli felébred.
Ma este eltűnnek
Csak egy utat követnek.
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Veszélyben az élete,
Hó van körülötte
És lehunnya szemeit
Reméli felébred.
Ma este eltűnnek
Csak egy utat követnek.
Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal
Repüljön…
Vagy veszélybe kerüljön.
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal
Repüljön…
Vagy veszélybe kerüljön.
Anyám mindig ezt énekelte nekem, amikor szomorú voltam.Egyre csak dúdoltam a dalt.A sok emlék ami a fejemben kavargott eddig most mind felszinre tört és hideg zuhanyként zúdult rám.Annyi kép, jelenet és hang mozgott a fejemben, hogy azt hittem felrobban.A hideg szellő a hajamt fújta.Valami vizest véltem felfedezni az arcomon,Egy esőcsepp volt.És nem az egyetlen vizes dolog az arcomon.Sirtam.Megtört voltam és elesett.Annyira fájt mindenem.Egyszer csak egyet dörgött az ég.Abban a pillanatban felálltam és felfele vettem az irányt a házunk felé.Gyorsan hajtottam a deszkám.Minnél előbb haza akartam jutni.Már nem is tűnt fel, hogy sirok.Mindenem vizes volt.
Mikor már közel voltam a házunkhoz, megálltam és sétálni kezdtem.Fájt mindenem, de nem érdekelt.Csak minnél előbb meleg helyre akartam kerülni.Felcsaptam az ajtót és abban a pillanatban megint dörgött egyet az ég.Becsaptam magam mögött az ajtót.
Minden szempár rám szegeződött.A kanapén volt mindenki, kivéve egy embert, David hol van???Abban a pillanatban elfogott az aggodalom és urrá lett rajtam az idegesség.
-Hol voltál??-kézdte Nessy.
-El.-feleltem.-Hol van David??-kérdeztem kicsit hisztérikusan.
-A szobádban.-felelte DarCy.Ahogy ezt kimondta megpördültem és már a lépcsőnél is voltam.Felcsörtettem a lépcsőn, fel a szobám ajtajáig.Ott egy pillanatra megálltam és hezitáltam.Aztán beléptem.David ott állt a polcomnál és a könyvek gerinceit tanulmányozta.A jövetelemre felkapta a fejét.Megállt előttem és csak nézett.A mellkasom néha a övének ütődött.Közelebb jött, a kezét a derekamra tette.A kezem a mellkasán pihentettem.A szája madnem hozzáért az enyémhez.
-Megölsz engem.-suttogta és végigsimitott az arcomon.
-Én??-kérdeztem vissza.
-Tiszta ideg voltam, hogy te csak úgy elmentél meg minden.Annyira aggódtam miattad, hogy valami bajod esik.
-De nincs semmi bajom, azon kivül, hogy egy gyilkos hajlamokkal feltankolt csaj meg akar ölni.-mondtam úgy mellékesen.David szeme tágra nyilt és csak nézett.
-Mi az, hogy meg akar ölni??-akadt ki.
-Nyugi már.Van egy csaj, Victoria.A dédanyja készitette ezt a nyakláncot.És most vissza akarja kapni.Mindent képes lenne megtenni annak érdekében, hogy megszerezze.Viszont ha hordom, akkor semmi bajom nem eshet.De ha leveszem, óriási veszélybe kerülök.-mondtam és nyugtatóan kis köröket rajzoltam a kézfejére.
-Semmi baj.Minden rendben lesz.Én itt vagyok melletted.-ölelt meg.Legszivesebben elsirtam volna magam, komolyan.De nem engedhettem meg magamnak, mert senki nem láthatja, hogy gyenge vagyok.Mindenki előtt a "Sorelle kurva erős és minden akadályt átvészel" imidzs van szem előtt és senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen vagyok legbelül.Legbelül, az igazi Sorelle, aki fél attól, hogy valakit akit szeretett elveszit, aki fél attól, hogy unalmasan fog meghalni, aki szerelmes is tud lenni.Aki nem egy "én egy kibaszott robot vagyok!!Stimmt??" kijelentéssel elintézi a helyzetet.Igen, mindenki igy lát engem, egyetlen egy embert kivéve.David-et.Ő kis idő alatt is megértette milyen vagyok valójában.Nem volt neki nehéz, mert felé nyiltam.Az emberiség többi fele felé viszont annál inkább.
-Jó, hogy van nekem egy David-em.-mosolyogtam a pólójába.
-Ugye?Nem fogsz ettől az egésztől rosszat álmodni?-kérdezte és eltolt magától.
-De lehetséges..-gondolkodtam el.
-Ha felkelsz én itt leszek melletted.Még teát is hozok.
-Köszönöm.-suttogtam.-Álmos vagyok.Lefekszem.-mondtam.Átvettem a pizsim és bebújtam az ágyba.David is bemászott mellém és a hajam simogatta, addig amig el nem aludtam.
Arra ébredtem, hogy egy erdőben vagyok.Sötét volt.Csak a hol fénye világitotta meg az arcom.Megforultam.A szemeim kikerdekedtek.Egy fehér ajtó volt előttem, amin kéznyomok voltak.Az ajtófélfán pedig egy fekete holló.A szivem gyorsabban vert és a kezem remegett.
-Add vissza!!-hallottam egy hangot a semmiből.A lábam remegni kezdett.Körülnéztem, de senkit nem láttam.-Add vissza a kincsem, Rose!!-kiáltott megint a női hang.Akkor már annyira féltem, hogy azt elmondani nem lehet.Hallottam amint valaki az avaron lépked.De megint senkit nem láttam.Egyszer csak egy kezet éreztem a nyakam hátuljánál.A fejem oldalra forditottam, de senki és a kezet még mindig ott éreztem a nyakamon.Annyira szoritott, hogy szinte megfulladtam.-Add vissza nekem, Rose!!-kiáltott megint.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ki az a Rose??És mit akarsz te tőlem??-kiáltottam zokogva.-Tudod te jól, Rose!!-mondta.Ekkor két kar ragadta meg a két vállam és rángatni kezdett.A kezeket és a testét láttam, de a fejét nem.Annyira elkeseredett voltam.Ekkor minden fehérré vált és megláttam egy alakot, aki a vállam fogja.A nyakam körüli fájdalom pedig kezdett csökkeni és a kezet sem éreztem ott.De a vállamat rángató alak még mindig ott állt.És abban a pillanatban mindennek lett szine és megláttam David-et, aki a vállamat rángatja.
-Sorelle!!Mit nem adsz oda??-kérdezte.
-David!!Hol vagyok??-kérdeztem.
-A szobádban.
-Nem, nem, itt egy nagy és sötét erdőnek kellene lennie.-mondtam, aztán elgondolkodtam.-Az egészet csak álmodtam, igaz??-kérdeztem, ő csak bólintott.
-Felkeltél, nyitott szemmel járkáltál, aztán úgy csináltál, mintha egy ajtót nyitanál ki.És kiabálni kezdtél valami olyasmit, hogy mit akarsz te tőlem.Tiszta horror volt.És még mindig nyitott szemmel voltál.Aztán a válladat kedztem el rángatni, hogy kelj fel.-mondta.Hirtelen eszembe jutott valami.
-Csak a vállam fogtad meg??-csak bólintott.Villámgyorsan berohantam a mosdóba és belenéztem a tükörbe.A nyakamon ujjnyomok voltak és karmolások.A mellkasom gyorsan mozgott fel-le.
-Amúgy miért kérded??-kérdezte és megállt mögöttem.A szemei elkerekedtek.Lassan az ujjait a hegekre tette és végighúzott rajta.-Ezek bizony itt vannak.-mondta.
-Ez nem lehet!!Ez nem velem történik!!-mondtam hisztérikusan.Szembe forditott magával és a szemembe nézett.
-Sorelle, te sirsz??-kérdezte meglepetten.Bizony sirtam.Ez az egész annyira megviselt engem.David magához ölelt és a hajamat kezdte simogatni.-Gyere, menjünk le reggelizni.
-Oké.-mondtam halkan.Lassan kimentünk a szobámból.David közvetlen mögöttem jött.A lépcsőn ledobogtattunk és a konyhába mentünk.
-Jó reggelt!!-mondta London.
-Ez a reggel minden, csak jó nem.-mondtam halkan, de mégis tisztán hallatszott a csendes szobában.
-Miért?-kérdezte Randy.
-Arra ébredtem, hogy Sorelle sikitozik és nyitott szemmel beszél valakihez, aki nincs is ott és kiabál.-mondta David.A többiek mind meglepetten néztek hol rám, hol David-re.
-Marsha, az álmomban valaki a nyakamat szorongatta.-emeltem meg a hajam és megfordultam, hogy lássa.-És azt mondta, hogy adjam oda a kincset, aztán Rose-nak nevezett.
-Jézusom, szörnyű zúzódásaid vannak.-mondta.-Amúgy, az a valaki azért hivott téged Rose-nak, mert a leánykori nevem Rose volt.És gondolom még mindig azt hiszik, hogy nálam van a nyaklánc.
-Gondolod, hogy az a valaki, Victoria volt??-kérdeztem.Marsha mintha megvilágosodott volna.
-Biztosan ő volt.-suttogta.A hideg kirázott a gondolat hallatán...
*Délután a kocsiba, a gimi fele*
Mellettem csörgött a telefon David zsebében.Hamar felvette.
-Szia apa.-szólt bele.Nagy csend következett és én csak sejtettem, hogy valami baj van, mert David mellkasa egyre gyorsabban mozgott fel-le.Az arca egyre komolyabb lett és a távolba meredt.Az állkapcsa megfeszült.Hangosan lélegzett és egyre feszültebb lett.Mikor letette láttam rajta, hogy mérges és szomorú egyszerre.
-Mi a baj?-kérdeztem suttogva.
-Apám nem normális, ez ilyenkor átgondolja a dolgokat??Mert szerintem nem.Halvány lila fingja nincs mennyire jó igy nekem, és most elrontja ezt az egészet, pont mikor a legjob nekem.És..-hadarta David, de az ujjam rátettem a szájára.
-Mi a baj??-kérdeztem meg újra.
-Apám azt akarja, hogy most kivegyen a suliból..-akkora fájdalmat éreztem magamon, hogy szinte szétestem.A gondolatba is belepusztulnék, ha David nem lenne mellettem.A sirás kerülgetett és nem tudtam nagyon semmit tenni ellene.David-re néztem könnyekkel teli szememmel.Az arca furcsára, gondterheltté vált.A mellkasára szoritott és simogatni kezdte a fejem.Én meg csak zokogtam, már-már hisztérikussá vált sirásom betöltötte a kocsi terét.
-Miért?-kérdeztem még mindig a könnyeimet nyelve.
-Mert szerinte ez a gimi rossz hatással van rám.
-Apád bolond!!-fakadtam ki.
-Tudom.-mondta.David most olyan volt, mint a védőpajzsam.Pont most, amikor van ez a Victoria-ás hülyeség?Amikor közelebb kerültem hozzá, mint valaha?Amikor sokkal nagyobb szükségem van rá, mint akármikor?Olyan volt ez az egész, mintha körülöttem minden szertefoszlana és semmi értelme nem lenne tovább élnem, ha David nincs mellettem.Nem sok kellett volna abban a pillanatban, hogy egy kocsi elé ugorjak.A kocsi megállt a gimink előtt és mi kiszálltunk belőle.
-Nem mehetsz el.-suttogtam elhaló hangon.-Abba belehalnék.
-Én sem szivesen hagyom itt az életemet.De apám hajthatatlan.-mondta az arcomat a két meleg tenyere kőzé tartva.-Itt van a kezemben minden számomra.Nekem sem a legkönnyebb itthagynom téged.. És megkérlek ne sirj, mert nekem ez nagyon fáj.
Halk léptekkel indultunk el a nagy ajtó felé.Az utunkban minden egyes szem ránk szegeződött.Az arcokon kiült a csodálkozás és a kiváncsiság.Egyből rájöttem mi az oka: a szemem vörös volt a sok sirástól, és még úgy is látszott, hogy nem vagyok a legjobb állapotban, amikor lehajtottam a fejem.A szobánkba érve David-nek újra megszólalt a telefonja.
-Szia apa.-szólt bele merev hanggal.Összehúzott szemöldökkel meredt ki az ablakon.-Te komolyan most akarsz engem elvinni??Neked elment az eszed!!Nem megyek sehova!!Mégis mit képzeltél, hogy repdesni fogok az örömtől, hogy itt hagyom a koleszt??Ja, hát eltévesztetted a házszámot fater.Nem zsarolhatsz!!Engem is valami hiper-szuper művészeti suliba dugsz be, ahogyan Gorgie-val tetted??Pedig ettől nem lesz jobb az életed!!És velem ezt nem teheted meg!!-kiabált teljes erejéből.Az erek a nyakán kezdtek nagyon láttszani.-Őt nem bánthatod!!Nem engedem, hogy bántsd őt!!És akkor..Jó, de ne feledd a szavad!!-mondta és letette.Tudtam, hogy én lehetek a dolog mögött, ha megadja magát, azt is tudtam, hogy elmegy, és én itt pusztulok meg a magányban.. David felém fordult és a szemembe nézett, gondterhelt arccal.
-Mikor kell menj?-kérdeztem szipogva.
-Ma, négyre apám itt lesz és elvisz.-hajtotta le a fejét.Odamentem hozzá és megöleltem.
-Nagyon fogsz hiányozni!!
-Te is nekem!!-emelte meg az arcom az államnál fogva.-De most menjünk pakolni.-mondta.
Fél óra pakolás után, még elbúcsúzott a fiúktől és a lányoktól.Senki nem tudta tartóztatni magát, és elsirta magát, kivéve én.Én most nem törhetek meg, mert akkor David-nek nehezebb lesz elmennie.És nem akarom megneheziteni a dolgát, igy is van elég baja.Mikor a főbejáraton kimentünk David apja ott állt a kocsival és David-re várt.David megfordult és még egyszer mindenkinek intett egyet, de mielőtt elindult volna ledobta a csomagjait és odajött hozzám.
-Most el fogsz menni, igaz?-kérdeztem világgyötrelemmel az arcomon.
-Sorelle..-sóhajtott.
-És engem itthagysz egyedül, a magányban.Mit fogok én akkor kezdeni magammal??És te, azt se fogom tudni mi van veled, jól vagy-e..-soroltam hisztérikusan, és kerültem a szemkontaktust vele.David hirtelen megfogta az állam és felemelte.
-Befejezted?-kérdezte.
-Igen.-mondtam lemondóan.
-Akkor jó.-mondta.És hirtelen megcsókolt.Gyengéden, de mégis szenvedélyesen.Mindenem remegett és azt hittem ott helyben elszállok.A karom a nyaka köré csavartam és beletúrtam a hajába.A külvilágot kizárva álltam ott és abban a pillanatban semmi nem számitott.Eltávolodtam tőle, mert tudtam, soha nem lenne ennek vége.
-Annyira hiányozni fogsz!!-mondta a levegőt kapkodva.
-Nekem is fogsz hiányozni!!-mondtam pityeregve.Megölelt és hirtelen a lábaim elhagyták a talajt és megpörgetett.Letett és hátrálni kezdett, felvette a csomagjait és a kocsi felé igyekezett.Még egyszer visszanézett és intett nekünk egy utolsót.Biccentettem neki.A kocsi elhajtott és én könnyek közt rogytam a földre.A karomon támaszkodva néztem a földet, bár alig láttam a hajamtól és a könnyeimtől.A talaj már teljesen áztatott volt a hisztérikus zokogásomtól.Éreztem, hogy a fiúk nem mennek el a hátam mögül.A fájdalom amit akkor éreztem leirhatatlan volt.Szinte már fizikai fájdalmat éreztem.És egy nagy feketén és üresen tátongó lyukat a lelkem közepén.David hiánya, amint elment, hideg zuhanyként ért el a tudatomig.Egy erős kezet éreztem magam körül, és tudtam, biztonságban vagyok.
Tom a szobánkba vitt és letett az ágyra.Egy ideig csendben tűrték a szenvedésem, aztán Tom megszólalt.
-Sorelle, én is megértem, hogy annyira hiányzik neked, de az élet nem áll meg.Meg kell értened, hogy elment, és meg kell próbálnod nélküle tovább élni az életed.Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha meg sem próbálod, nem tudod meg mi lett volna, ha tovább lépsz.-ezen nem tudtam elgondolkodni, mert nagy volt bennem a vágy, hogy csináljak valami olyasmit, ami lecsillapitja a elkeseredésem.
Felálltam és a csomagjaim közül kivettem egy doboznyi porcelán tálat.Tudtam, hogy szükségem lesz rá, ezért elhoztam őket.Az ajtóban megálltam.
-Ne gyertek utánam, kérlek.Most egyedül akarok lenni.-mondtam, aztán lecsörtettem a konyháig.Beléptem és Kylin-t látttam meg.-Ugye nem zavarok?-kérdeztem halkan.
-Jaj, dehogy szivem!!-legyintett.-De mi a baj?Olyan szomorónak látszol.-ráncolta a szemöldökét.
-Semmi baj.Öhm.. nem lenne ugye baj, ha a falhoz, meg a padlóhoz dobálnám a porcelántányérjaim??-kérdeztem.
-Á dehogy.Akkor én egyedül is hagylak.-mondta és kiment.
Ahogy egyedül voltam a konyhában kivettem az első tányért és a falhoz vágtam.Az nagy csörömpöléssel törött szét.A könnyeim pedig csendesen kezdtek folyni az arcomon lefele.A tányérok egymás után landoltak, hol a földön, hol a falon.És mind nagyobb lett a zajuk.És én egyre elkeseredetebb lettem.David annyira hiányzott, hogy szinte megőrültem, hogy elment.Bár csak néhány perce, hogy nincs itt, igyis kinoz a vágy, hogy lássam.Pár pillanattal később, amikor ismételten egy tányért vágtam a földhöz, DarCy nyitott be.
-Jól vagy?-kérdezte gyengéden.
-Persze.-feleltem.
-Őszintébben.
-Nem vagyok a legjobb formámban.
-Mondj igazat!!
-Nagyon szarul érzem magam!!-borultam a nyakába és megint elkapott a sirás.Ő csak óvatosan kezdte simogatni a fejem.Elengedett.-Minden rendben lesz, Sorelle.Mi melletted állunk.-mondta.-David vissza fog jönni.
-Igen??Nekem nem úgy tűnik, mintha visszajönne.Nem fog visszajönni, és ez mind az én hibám!!-kiabáltam és hatalmas erővel belevágtam a falba.Ami az erő hatására betörött és egy nagy roppanást hallottam, de a fal egy-két másodpercel azelőtt már reccsent.Akkor most mi roppant ekkorát??Ekkor valami belenyilalt az öklömbe, és én felkiáltottam.-Baszki!!-fogtam meg a kezem, de rosszabb lett.
-Próbáld meg behajlitani.-javasolta DarCy.Megkiséreltem, de hiába, az ujjaim és a csuklóm se mozdult.-Öcsém, eltörted a kezed!!
-Na ne már!!-bosszankodtam.-Hogy a -nyomi törpe szarná le a kalapos gombát!!
-Okééé, most inkább menjünk el a sulidokihoz, majd ő begipszeli neked.-mondta, aztán megragadta a bal kezemet, amit nem törtem el.
Hamar odaértünk, be is nyitottunk.DarCy elmagyazárzta, hogy eltörtem a kezem.A doki a kezemet vizsgálva megkérdezte:
-Hogy törted el?-nézegette a kezem.
-Beleütöttem a falba, a konyhában.-meséltem.
Megingatta a fejét, aztán azt mondta:-Tuti, hogy be kell gipszelni.-sokat azért nem tökölt, hogy gipszbe kerüljön az alkarom.Hamar meglett vele, aztán mehettünk is.A szobánkba beérve DarCy Larry ölébe ült és figyelt minket.
-Mi történt a karoddal?-kérdezte Kyle.
-Belevágtam ököllel a falba és eltörött.-mondtam.Ben felpattant és hamar mellettem termett.
-Aláirhatom?-kérdezte bociszemekkel.
-Ja, persze.-vontam meg a vállam.Elővett egy filctollat és rárajzolt egy pici szivet, amibe azt irta bele, hogy: "Szeretünk, Sorelle!!", és ez alá irta a nevét, aztán odaadta a fiúknak, és mind aláirták.DarCy is aláirta, aztán áthivta Nessy-t, London-t, Breacey-t, Luci-t és Cloé-t is, hogy irják alá a gipszem.
-Imádlak titeket!!-mondtam, mikor letették a filctollat.-Annyira sajnálom, hogy hülyén viselkedtem.nEm akartam..-na de mennyire, hogy nem volt szándékos.A szeretteim elvesztése mindig ezt hozza ki belőlem.Nem tehetek róla.
-Sorelle, ez nem a te hibád.Tudjuk, hogy most nagyon le vagy törtve, meg, hogy ez nem könnyű neked.-de még mennyire, hogy nem könnyű!!Ó, ha tudnák mekkora fájdalom ez nekem!!Hirtelen egy furcsa, üresedő érzést éreztem a hasam közepén.Kéztetést éreztem, hogy körülöleljem magam, meg is tettem.A karjaim úgy öleltem körül, mintha meg tudnák akadályozni azt, hogy szétessek.A többiek csak furcsán néztek rám miközben én a semmibe meredve néztem ki a fejemből.Elsőnek London tette rá a kezét a vállamra.
-Sorelle, jól vagy?-kérdezte aggodalmasan.Rá emeltem a tekintetem és bizonyára valami furcsa arcot vághattam, mert csodálkozva vonta össze a szemöldökét.A fájdalom az üresedő lyukon a testem közepén nem hagyott alább, hanem csak ersősödött.Hangtalanul sikitottam.A tekintetem egyre csak üresedett, egy olyan dolgot láttam, ami nem volt a szobában.Vagy inkább egy olyan valakit.David-et láttam.
________________________________________________________________
Álmosan feküdtem este be az ágyba.Annyi minden történt ma.. És annyi minden nem kapott még magyarázatot.Nem kapott, mert nem tudott, és nem is fog kapni, mert nem tud.Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok.. És bár a többség szerint David nem fog visszajönni ide SOHA, én bizom abban, hogy egyszer újra láthatom.Álmomban újra furcsát láttam, vagy azt nem is álmodtam volna??
Az utca hidegen, és sötéten tárult elém az úttestről..
Na halika!!:D Annyira örülök, hogy végre befejeztem ezt a részt!!Nagyon sokat gyötrődtem, agyaltam és dolgoztam vele.. De végra sikerült!! :D Nagyon megkönnyebőltem.Na, de senki nem kiváncsi a hülyé szövegelésemre. :D
Arra gondoltam, mi lenne, ha ti tennétek fel nekem néhány kérdést, amire kiváncsiak vagytok, velem, az életem, vagy a blogolássál kapcsolatban??Ha tetszene az ötlet, azt irjátok meg, chat-ben, vagy kommentben.És akkor, ha ez igy összejönne, azt csinálnám, hogy csinálnék ezzel egy külön bejegyzést, a kérdésre válaszolnék, és odairnám a kérdező nevét.Megjegyzéshez irjátok oda kommentbe a neveteket, vagy azt hogyan szólitsalak titeket.Sokat segitene ez nekem.És persze mindenképp meg szeretnélek titeket ismerni!! :) Na, szóval véleményeket szeretnék ezzel kapcsolatban!!
Remélem tetszett ez a rész is!!Adios amigos lectores!!:**
*DoRcs
