8.#-/Halálközeli élmények/

   Na Hi!!Mindenkit szeretettel üdvözlök!Tudom, tudom.. nagyon nagyon sokat késtem ezzel is, azzal is.. De most nagyon belefelejtettem mindenbe!Szóval, mivel újra jön az ihlet, mielött elillanna, nekikezdek!Remélem ennek a résznek is örülni fogtok!Jó olvasást! :)

*DoRcs

*David szemszöge*


     Tudta azt is, hogy tudna rám hatni azzal, hogy mindent megtegyek neki.. Az iskolához ahova most vitt nemsokára odaértünk.
     -David, figyeld csak meg, ha úgy nézzük a dolgok jól sültek el.Végül is, igy mindenki boldog lesz!-bizonygatta már vagy hatvanadszorra, amióta beültem ebbe a rohadt kocsiba.Válaszképpen csak morogtam valamit.Elkeseredetten konstatálta, hogy engem nem lehet megtörni.Bár mindennél jobban szerettem volna látni a nővérem, Gorgie-t, nem akartam elvesziteni Sorelle-t sem.Sorelle.. a lány, aki mindennél többet jelent nekem, és nem mondtam meg neki, akivel mindig önmagam lehetek, aki mindent tud rólam, annak ellenére, hogy csak nemrég ismerem.A lány akit szeretek.
     Töprengésemből apám zökkentett ki, mivel kijelentette, hogy megérkeztünk.Az épület ami előtt megálltunk inkább hasolnitott egy templomra, mint egy magániskolára.Kiszálltam a kocsiból, és nem is volt időm megnézni magamnak a tájat, egyből egy alak szökött a nyakamba.Hát persze, hogy a nővérem volt az.Zavartan eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
     -Szia!-kiáltotta eufórikus állapotban.Gyagyán rámosolyogtam és visszaöleltem őt.
     -Hogy vagy?Nagyon rég nem láttalak!-kérdezgettem.Már vagy négy éve nem láttam őt.Nagyon hiányzott már!Ismerős vörös fürjei csiklandozták az orrom.
      -Nagyon jól.De ahogy látom te nagyon letört vagy valami miatt.-nézett a szemembe kiváncsian.
      -Inkább valaki miatt..-motyogtam halkan.
      -Aha, szóval egy lány van a dologban!-csillant fel a szeme.-Mi történt, Dave?-nézett fájdalmasan a szemembe.Csak és csakis ő szólithatott Dave-nek.
      Nagyot sóhajtottam.-Nem fogod majd elhinni, amikor elmondom neked mennyire szeretem őt!Azt meg végképp nem hogy mennyire szép és vicces csaj!
      -Na, de mondd már, mostmár teljesen kiváncsivá tettél!
      -Sorelle-nek hivják és eszméletlenül gyönyörű!Türkizkék csodás szemek, szőke hosszú, hullámos haj, csinos alak, alacsony és egy olyan stilus, amilyent mindenki megirigyelne.Komolyan amikor először megláttam őt azt hittem csak odaálmodom.Egyszerűen tökéletes, és nem csak kivülről!Belül olyan tulajdonságai vannak, hogy én alig hiszem el!Kivülről mindenki azt hinné, hogy semmi baja nincs, de ez mindig csak egy látszat volt, olyan dolgok történtek vele, hogy azokat senkinek nem kivannám!És mégis belül nagyon törékeny, csak bizonyos embereknek nyilik meg teljesen, nagyon megválogatja a barátait.Okos, öntudatos lány, de közben olyan laza, hogy előre nem jött hogy elhiggyem.-miközben beszéltem minden emlékem ami vele kapcsolatos leforgott bennem.Amikor először megláttam, amikor először beszéltünk, mikor együtt deszkáztunk.Mikor a szigeten voltunk együtt, mikor Max esküvőjén énekeltük a Wondewall-t, mikor segitettem neki átvészelni a Victoriá-val való első találkozását.Emlékszem arra is, mikor eljöttünk és közöltem vele, hogy el kell menjek.Amikor először csókoltam meg őt.És arra is hogyan esett térdre és zokogott.
     -Ahogy igy elmondod teljesen olyan, mintha egy angyalról bezsélnél.-mosolygott Gorgie.Nem tévedett nagyot.-Nagyon szereted.-állapitotta meg.
     -Jobban mint azt gondolnád.-mosolyogtam.        

   

*Sorelle szemszöge*

    Két hét telt el azóta, hogy David elment.Két sonyorú, öntudatlanságban és fájdalomban eltöltött hét, ami életem legszörnyűbb ideje volt.Gyötrések, megalázások, félelem és ködös öntudatlanság zavaros egyvelege, amit soha ki nem tudok törölni az elmémből.

    Victoria újra és újra eljött értem, hogy megkeserítse az életemet.Soha ilyen elveszettnek nem éreztem magam, mint most.Az egész a borzalmas rémálmokkal kezdődött, amikből minden éjjel sikítozva ébredek.Először a fiúk és mindenki más is aki a hálókörzetünkben aludt felébredt és mintha csak az élete múlna rajta rohant a szobánkba.Akkor mindenki engem vígasztalt és pátyolgatott, mára csak a fiúk és DarCy jönnek oda az ágyamhoz, hogy csitítgassanak rémálmaim szörnyű viharából.

   Az első álom amiből kábán sikítozva a meglepettség és borzalom együtteséből ébredtem egy vasútállomáson történt.A sineken ébredtem, sajgott a csuklóm, a nyakam és a bokám is.Szinte eszméletlen voltam, mikor kinyitottam a szemem csak az eget láttam, ahogyan az ég sötét paplanán megannyi csillag ragyog, mintha csak kis szentjános bogarak lennének.A szellő úgy fújta hajam a szemembe, hogy szinte semmit nem láttam.Fel akartam ülni, de mikor éppen csak felemeltem a fejem valami azonnal visszarántott és beütöttem azt.Egy furcsa, zsibbadás szerű érzés lett úrrá a fejem hátsó szegletében.

    Egy halk, kuncogó hangot hallottam, valahonnan nem messziről.Mintha valaki az esetlenségemen szórakozna.A lábamat is próbáltam felemelni,de nem sikerüt, és csak amikor valahonnan nagyon messziről fényt vettem észre, és alattam a föld enyhén rezegni kezdett, jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen én a sineken fekszem.Páni félelem lett úrrá rajtam, hiszen bármelyik pillanatban átsüvíthet rajtam a vonat, széttrancsírozva a testem porcikáit.Ekkor meghallottam egy  vastag bakancs puha dobbanását a talajon.Minden porcikám megfújta a vezérriadót, miszerint meneküljek.Aha, könnyű is lenne menekülni egy sinhez kötözve.

    A látókörömön belül azonnal megjelentek az ismerős, hosszú, fekete tincsek és egy ádáz mosoly.Egyszerre történt minden, hallottam meg a vonat hangát, és láttam neg Victoria száját mozogni, s bár suttogott a szavát teljesen kristálytisztán hallottam, olyan volt, mintha a fejemből jött volna."Meghalsz."Mintha zuhantam volna lefelé, a semmibe.Behunytam a szemem, azt képzeltem így megszabadulok a rémképeimtől, de csak  rosszabb lett, a hangok és a zajok egymást felváltva kísértettek.Kinyitottam azokat, és mikor kitisztult látásom, jöttem rá, hogy Victoria eltűnt és a vonat felém robog, olyan sebeséggel, amit nem engedhetne meg magának.Valahonnan sikítás zaját hallottam, de aztán rájöttem, hogy csak én voltam az.Most tört elő belőlem az a sokminden, amit eddig elfolytottam az érzelmeim sűrű, sötét rengetegében.

    A követlező kép már a szobámban fogadott, ahol konkrétan mintha egy hadsereg gyűlt volna össze, annyian voltak.Mind engem figyeltek kómásan és kíváncsian, hogy vajon Sorelle miért sikítozik az éjjel közepén?Ezek után természetesen nem mondhatom azt, hogy nem történt semmi és menj vissza aludni.Sajnos nem... Ezért közöltem mindenkivel, hogy rosszat álmodtam.Hát az nem kifejezés, borzalmas volt.

    Ez után az álom után már csak egyre rosszabbak következtek, amiktől-mondhatni-depressziós lettem.Egy nap nem telt úgy el, hogy ne gyötörne az előző esti álom, vagy ne kínoznám magam azzal, hogy ennek csakis én vagyok az okozója, én tehetek mindenről... Nem akartam így, de már soha vissza nem csinálhatom.De visszatérve az álmokhoz, soha ilyeneket nem éltem meg, mindent ami történt velem teljesen élethűen történt, hallottam a csontok töréset, láttam magam a pocsolyák tükörképében, éreztem a halál és a vér szagát, és azt is hogyan folyik le az arcomon, valamint minden más testrészemen a meleg, folyékony vérem.És ez még csak a kezdet, most következik a valóság, de kezdjük a suliban történő valósággal, aztán a pokoli élményeimmel.

    Miután minden éjjel a hálókörzetünk az én csontvelőig hatoló sikolyaimra ébredt, teljesen hülyének néztek engem.Meg is értem őket...Az órák, a szünetek, és a publikusan eltöltött időm felét egyedül töltöttem, felét a fiúkkal, meg DarCy-val.Azt is úgy, hogy a felét sem tudtam volna visszamondani annak amiről beszéltek.Egy teljesen más világban jártam gondolatban, olyan volt mintha egy üvegbúra mőgül figyelném a világot, és ez nekem megfelelt.

                                                                       

Nagyon-nagyon-nagyon nagy bocsánatkéréssel tartozom neketek! Rohadt soká hoztam ezt a részt, de sajnos nagyon nincs időm erre, s bár legszívesebben minden időmet ezzel tölteném, nem tehetem. De itt van! Remélem tetszett! :) A következőt nem tudom még mikor tudom hozni, remélhetőleg minél hamatabb, addig is 

Ölel titeket, 

*DoRcs

7.#rész /Gondolatmenetek/

     Na hali!! Most annyira rossz a kedvem, hogy David elment.. Nem csak ti vagytok letörve emiatt, mint a bili füle. :D Ja, de amúgy igy, hogy nem minden happy, meg tudom mutatni egy másik irói képességem is. :) Remélem tetszeni fog.Ezt nagyon ijesztőnek szánom, ezért csak saját felelősségre olvassátok!!

                                                                                                                 *DoRcs

     Az utca hidegen, és sötéten tárult elém az úttestről..

     Sok kérdés kavargott a fejemben, de egy mindengyiknél hangosabb volt: Hol a büdös francban vagyok?? És akkor esett le nekem, az utca hideg, üres úttestjén ültem. Nem tudtam miért vagyok ott.. Vagy hogy kerültem oda. Csak egyet tudtam: az az alak baromira közeledik felém.
      Nem volt valami szimpi, de azt se mondom, hogy féltem tőle. Semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Csak jött közelebb, és közelebb. Nem láttam még soha életemben, de valami azt súgta ismerem. Mikor csak két méternyire állt tőlem, felemelte a fejét és rám mosolygott. A felismerés villámcsapásként ért utol.
      Victoria.

      -Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim?-mondta egy erőltetett mosoly kiséretében.

      -Mit akarsz tőlem?

      -A kincsem akarom, Rose!! A kincsem!! Ami megvéd téged, hogy ne legyél hulla idő nap előtt!!-orditotta a képembe. Van pofája? Komolyan azt hittem lekeverek neki egyet.- Mert ugyebár, most nincs itt a kis David, hogy megvédjen. Milyen nagy kár, nem igaz Rose?- kérdezte mézes-mázos hangon.

      -A nevem nem Rose, te szerencsétlen ribanc!! Hanem Sorelle!! Elbetűzzem?? S-o-r-e-l-l-e.- orditottam. Láthatóan meglepődött.- Amúgy is, attól, hogy David nincs itt én is megtudom védeni magam.

      -Nem érdekel, hogy megtudod-e védeni magad. Csak add ide a nyakláncot.-mordult rám.

      -Nem.
      -Ha nem adod ide én veszem el.-na most ezt ki nem szarja le? Az a helyzet, hogy bazira nem tudja elvenni tőlem, mivel hogy nálam van.Ami azt jelenti, ha hozzám ér, leharapom a kezét.Szóval velem aztán ne szórakozzon.
      -Sok sikert.-vigyorogtam.Egy pillanat alatt előttem állt és eszelősen vigyorgott rám.Egy éles fájdalmat éreztem a hasam közepén, és nem, nem éhes voltam.Lepillantottam, és megláttam, hogy Victoria egy kést fog a hasamhoz, abból pedig egy jó nagy adag vér folyik.Mire felpillantottam, már nem láttam senkit, csak egy elmosódó képet a világról.A lábaim nem engedelmeskedtek már nekem, igy a földre rogytam.A vér egyre csak folyt a hasamból.
      -Sorelle, Sorelle, ébredj fel!!Nem halhatsz meg!!-hallottam a hangokat körülöttem.Próbáltam kinyitni a szemem, nem sok sikerrel.Aztán néhány másodperc múlva kómásan pislogtam a világba.Először Tom-ot, aztán Randy-t, és a többieket vettem észre.
      -Mi történt?-kérdeztem, az állapotomon semmi nem változott, még mindig nagyon sajogott a hasam.
      -Elájultál, és nagyon vérzik a hasad.-az emlitett területre szoritottam a kezem.Tom és a többiek mind aggodalmas arcokkal bámultak le rám.
      -Vigyetek már arra a kibaszott orvosi rendelőre!!-orditottam el magam.Ennyire senki nem lehet uborka agyú!Itt fekszek a földön, ölmik belőlem a vér, és ezek meg bámulnak rám, mint a ma született bárány.Tom és Randy karjai fonódtak körbe rajtam, és emeltek fel engem.Gyorsan a rendelőbe értünk, és lefektettek egy ágyra.Innen minden homályos, biztos a morfiumtól.Azt tudom, hogy olyan volt, mintha parazsakat tettek volna a hasamba.A tűz egyre csak nagyob lett, és egyre jobban égetett.Olyan volt, mintha valaki tábortüzet vert volna a gyomrom közepében.
      A fájdalom kezdett csillapodni és már éreztem több testrészemet is.Már meg-meg hallottam a körülöttem lévő hangokat is.Sok ember beszélt a szobában, és sokan fel-fel szisszentek.Próbáltam kinyitni a szemem, de nem volt hozzá erőm.Pár percel később lassan, de kezdtem kinyitni a szemem.A fehér fény, ami körülvett nagyon sértette a szemem.Ezért hunyoritottam.A körülöttem lévők mind mozgolódni, meg sutyorogni kezdtek.Lassan nagyobbra nyitottam a szemem.Körültekintettem, az összes osztálytársam, és tanárom engem figyelt.
      -Mi történt?-kérdeztem halkan.Próbáltam felülni, de nem sikerült, mivel a fájdalmam egyből visszatért.
      -Este, miután elaludtál, kimásztál az ágyadből és becsukott szemmel elindultál ki az ajtón.Mi követtünk téged, aztán az útra is kimentél.Elkezdtél kiabálni valakivel, aki nem is volt ott.Aztán egyszer csak el kezdtél vérezni.Most meg itt vagy.-mesélte el Randy.
      -Nem, nem lehet!Volt ott valaki!És tudom, hogy ki volt ott.Victoria.Igen, bizony ő volt!És tudod mit keresett?A nyakláncom!-vettem elő a medált.-És nem csak úgy el kezdtem magamtól vérezni, hanem ő sebezett meg.-Randy és a többiek mind nagy szemekkel néztek engem.De amit mondtam az igaz volt. Lehetséges lenne, hogy Victoriát csak az látja, akit akar, hogy lássa..?Nem tudom, lehet.De ez már csak egyre rosszabb lesz, ebben biztos vagyok.És az lehet, hogy nem élem túl, ha még egyszer meg próbál ölni. Az életem tisztára olyan lett, mint egy horrorfilm.Én, mint áldozat, és Victoria, mint a pszichopata gyilkos. Igazán lehetne az életem egy horrorfilm megihletője, ezzel a cimmel: "Sorelle, aki nem élte túl".És sokan meg is néznék..Az első sorban tuti Sara ülne, meg csicskásai..Dehát még nem haltam meg, még nem adtam fel, és még túléltem.De hogy mit hoz a sors, azt nem tudom, és nem is akarom megtudni.Sokkal inkább az izgat, hogy jobban legyek, és éljek úgy, mint egy átlagos tini, mint eddig.De ez egy lehetetlen kérés lenne a részemről.Ami soha sem lelne meghallgató, és megértő fülekre.Igy ezt a változatot el is vethetjük.A második változat, hogy kinyirom Viktoriát egy "kalasnyikovval", de azt meg honnan szerzek?Akkor legyen a harmadik változat, hogy megpróbálom túléni.Aminek igen csekély az esélye.De a remény hal meg utoljára, nem?
      -Szóval, Victoria benézett hozzád látogatóba?-kérdezte Kyle.
      -Valahogy úgy.. És még meglepetést is hozott.-mutattam a hasamra.-Meddig kell még itt maradjak?-kérdeztem.
      A doktor a kórlapomra nézve megszólalt.-Úgy négy percig még.-ohh ez csodás, máshol mindig kell maradjak egy-két napot.Dehát én annyira nem szeretem a korhzakat, na jó, utálom őket.Amin nem kell nagyon csodálkozni..Az anyukám egy kórházban halt meg, igazából az orvosok megmenthették volna, csak azt hitték nem tudjuk majd kifizetni, és igy hagyták(!!!!!) meghalni..Komolyan a felháborodás szintjére kerültem akkor, és mivel ez nem valami emberséges lépés, beperepltük őket.Apám azóta minnél jobban fizető állásokba kezd bele, hogy ha esetleg ez velem is megtörténik, meg tudjon menteni.Szeretem aput, de néha annyira túlreagál mindent, és annyira meg akar nekem felelni, még mindig néha kételyei vannak affelől, hogy mindent jól csinál-e.Ő a legklasszabb apu a Világon, jobbat el sem képzelhettem volna.De most had dumáljak egy kicsit arról milyen volt találkozni Victoriával.Különösebben nem ijedtem meg tőle, csak a frász bennem volt, hogy hülyén és unalmasan fogok meghalni, ami ugye nem nagy teljesitmény tőlem.Ugyebár sokminden van például a bakancslistámon is.Például nem meghalni egy pszichopata állat miatt, akinek a nyakláncom kell.Hát ha valakinek elmondanám, hogy egy gyilkos csaj üldöz, és el akarja venni tőlem a nyakláncom, kiröhögne.Még szép, hogy igen.
      Újból körülnéztem, és a tömegben megláttam Mike-ot is, a végzős fiút, aki szomorú mosollya az arcán nézett engem.Rámosolyogtam, ő meg elpirult.Nem tudom mi ütött belém, vagy hülye voltam eddig is, és halucináltam, vagy komolyan a háta mögött áltt Viktoria.A szemeim elkerekedtek, és nem kis meglepetésre a kezembe kerülő első tárgyat felé hajitottam-ami egy váza volt.Mike villámgyorsan legugolt, a többiek pedig hitetlenkedve néztek rám.
      -Jól vagy, Sorelle?-kérdezte Randy ijedten.
      -Ti nem látjátok?-kérdeztem a fejem kapkodva.
      -Kit kéne lássunk?-értetlenkedett tovább Chad is.
      -Hát Viktoriát!!Ott állt Mike mögött.-vittem egyel lennebb a hangnemet.Mindenki csodálkozva nézett a fiú felé és valamennyien megrázták a fejüket.Nem látják.. Ami igen nagy kár.
      -Mi nem látjuk, Sorelle.-rázta a fejét Larry.
      -Tudom.. És azt, hogy miért nem.Viktoriát csak az látja, akit akar, hogy lássa.Ezzel akarja elhitetni veletek, hogy megbolondultam..-babráltam folyamatosan az ujjaimmal.Hirtelen megint megláttam, csak most közelebbről.Viktoria a nyakamban lélegzett, és eszelősen nézett rám.Rámosolyogtam és halkan megkérdeztem tőle.-Nem lehetne, hogy nem lihegsz a képembe?-mire kimondtam a nyakamhoz kapott és fojtogatni kezdett.Nem igazán keptam levegőt.A csuklójára téve a kezem, a hüvelykujjam az ereibe vájva rávigyorogtam.A vére a takarómra csöpögött, lemoshatatlan nyomot hagyva az anyagon.A szoritása enyhült, hirtelen elkapta a kezét és eltűnt.A szobában mindenki lesokkolva nézett rám.
      -Itt volt.-állapitotta meg DarCy.
      -Bizony, itt volt.Most már elmehetek innen?-kérdeztem türelmetlenül.A doki csak bólintott, én meg lassan kimásztam az ágyból.Randy és Larry egyből mellém pattantak, és segitettek lábra állni.A szobáig felkisértek, az ágyamra pedig ráfektettek.
      -Kösz, fiúk.-mosolyogtam rájuk.Ők csak bólintottak egy mosoly kiséretében.Értékeltem azt, hogy nem kérdezősödnek, és tiszteletben tartják, hogy nem vagyok képes erről az egészről beszélni.Amúgy sem válaszoltam volna neki.
      Semmi erőm és életkedvem nem volt, ahhoz meg főleg nem, hogy egy pszichopata gyilkoselméjű lány tönkretegye az életem.Nem akartam úgy meghalni, hogy nem látnám a számomra mindent jelentő személyt.Nem gondoltam bele milyen is lehet ez... És egyenlőre nem is érdekelt.
      Az orvos azt mondta nem szabad három napig suliba járnom, úgyhogy elküldtem Tomot a bevásárlóközpontba rajzfüzetért és ceruzáért.Imádtam rajzolni, kiskorom felét rajzolással töltöttem.Emberek arcát szerettem legjobban rajzolni, mert azt sosem ronthatja el az ember.Mert mindenkinek más és más, különböző dolgoktól szép.A padlás otthon tele van a rajzaimmal amit édesanyám arcképével töltöttem be.Imádtam az anyám arcát nézni, mert mindig meglepett a szépsége.És ahányszor ránéztem gyönyört láttam rajta.Most is egész nap nézném.David arca is pont ilyen hatással van rám minden egyes alkalommal amikor ránézek.
      Sosem gondoltam volna, hogy minden jó amit átéltem feledésbe burkolózik egy gyötrelmes, végső hiba miatt.Nem is vettem észre, csak akkor amikor már a pólóm felső része is vizes lett, hogy sirok.A sok negativ dolog ami mostanában történt velem megtette a hatását.Nem sok okom maradt már arra, hogy gyarapitsam az élők számát a földön.Csak a családom, a barátaim és David volt az amiért még volt okom élni.
      Tom elég hamar megjött az üzletből ezért próbáltam letörölni a könnycseppeket a szemem aljából.Nem túl sok reménnyel, hiszem Tom majdnem mindent tud rólam.Egyből észrevette, hogy vörös a szemem alja.
      -Mi történt, valami baj van?-kérdezte aggódóan.
      -Semmi, csak gondolkodtam és eszembe jutott David és már arra sem emlékszem hogyan nézett ki.Ami tőlem elég gyenge teljesitmény, ezt te is tudod.-mutattam rá.Tom leült az ágyam szélére.
      -Mielőtt David elment megigértette velünk, hogy vigyázni fogunk rád.Azt mondta nagyon fogsz hiányozni neki.Tudod, hogy mi mindenben melletted állunk.Mind nagyon szszeretünk téged és meg kell értened, hogy semmi sem tarthat örökké.David vissza fog jönni, de csak idővel.Meg kell értened a döntését és tolerálnod kell azt.-és ezt utáltam az egészben, hogy ez nem az ő választása volt, hanem az apjáé.
      -Tom, az nem az ő döntése volt.Hanem az apjáé, tudom, hogy igy is tolerálnom kell, de akkor is.Ez nem igazság senkivel szemben.David nem akart elmenni, és tudom, hogy itt bizhatok, csak úgy érzem elvesztettem egy részét at életemnek.-és igy is volt, David meghatározó egyéniség az életemben és nem szivesen engedem el.És a legrosszabb az egészben, hogy ő sem akart elmenni.És em akart itthagyni és fájdalmat okozni.Nem tehet róla, hogy az apja ráeróltetett egy másik elit iskolát.
      Nem akartam mást ebben a pillanatban, csak a karjaiban lenniés érezni azt, hogy megvéd és minden rendben lesz.El akartam hinni, hogy minden örökké tart, hát nem.És ahogy rájöttem a jó dolgok sosem tartanak örökké.El akartam hinni, hogy ha most azt kivánnám David eljönne ide és meg nem történtté tehetnénk a dolgokat.De ez az élet, nem pedig Disneyland, ahogy az egyik magyartanárnőm mondaná, az élet szivás.Hát az.
      -Sorelle, jól vagy?-kérdezte Tom.
      -Jól leszek, csak nem most..

David szemszöge

     Nem lehet igaz!Itt ülök apám rphadt kocsijában és semmit nem tehetek azért, hogy visszamenjek Sorellhez.Nem tehetem meg.Apám azt mondta bántani fogja Őt ha nem megyek vele.Tudta, hogy fontos nekem..

     Na hát, itt a vége!:) Vége lett ennek a résznek is és hát mondjam ki őszintén, megkönnyebültem.Sokat bajlódtam vele, de azért remélem örültök majd neki!:) A kövi részt soká fogom hozni, de tartsatok ki!Remélem tetszett ez a rész is!Addig is puszi mindenkinek!!:):*

*DoRcs

6.#rész /Mintha körülöttem minden szertefoszlana../

            Halika!!Nagyon köszönöm, hogy ennyien követitek, olvassátok és komiztok is a blogon!!Köszönöm a több, mint 8oo vendéget!!Iszonyat aranyosak vagytok!!Na de nem pofázok sokat, jó olvasást!!Ha tehetitek, ne este olvassátok ezt a fejezetet!!Zsepiket előő csajok!!
ZENE!!!

                                                                                                          *DoRcs

      
             Reggel úgy ébredtem, mintha fejbeütöttek volna.Annyira fájt a fejem, hogy azt elmondani nem tudom.Az ablakon keresztül besütött a nap.Mellettem pedig David feküdt.A szemét rebegtette, úgy tűnt mindjárt felébred.Kikeltem az ágyból és a mosdó felé mentem.
             Lezuhanyoztam és felöltöztem.Lementem a konyhába, és ott találtam Marsha-t.
             -Jó reggelt!!-üdvözölt mosolyogva.
             -Neked is!-mondtam mosolyogva.Elvettem egy piritóst és leültem az asztalhoz.
             -Tudod tegnap mondtam, hogy mondanom kell valamit.-kezdte.
             -Igen??-kérdeztem.

             -Van egy hagyomány a családomban.Még a dédmamám kapott a barátnőjétől egy nyakláncot, és ő a lányának adta.Én is megkaptam a nyakláncot.És most, hogy te már a lányom vagy és 15 éves, megkapod te is.-nyújtott át egy gyönyörű nyakláncot.Amin azt irta, "The most beatiful things must be felt with the love."A kezem a szám elé kaptam.
             -Ez nagyon szép!!Köszönöm!!
             -Csak sajnos ennek van hátránya is.A nyakláncot ugye a dédmamám barátnője készitette.Őt a nyaklánc készitése után diliházba vitték.A néni egy gyilkos volt.Ha a nyakláncot leveszed, óriási bajban leszel.A nyaklánc megvéd téged.Ennek a néninek pedig volt egy lánya, és annak is volt egy unokája, aki most annyi idős lehet, mint te.A lányt Victoria-ának hivják és egy kicsit zakkant.Vissza akarja kapni a dédanyja nyakláncát.És ezért bármit el tud követni.Nehogy odaadd neki a nyakláncot, különben az egész családod és azok is akiket szeretsz, nagy bajban lesznek.-az előbb hallottak kicsit felzaklattak.Nem tudtam mit csináljak.A torkom összeszorult és a kezem bizsergett.Valahogy késztetést éreztem arra, hogy elmenjek, elég távol innen.Felálltam az asztaltól.
             -Most felmegyek.-mondtam.-És köszönöm a nyakláncot!!-mondtam végül.Felcsörtettem a lépcsőn és bementem a szobámba.
             -Jó reggelt, Sorelle!!-mondta David.Intettem neki és bementem a fürdőszobába.Átöltöztem és kimentem a fürdőből.A telefonom a zsebembe süllyeztettem és felkaptam a deszkám
             -David, én most elmegyek.Kérlek, nagyon szépen megkérlek, hogy ne gyere utánam.-mondtam.
             -Oké, de mi ennyire nagyon rossz itt, hogy most elmész??
             -Hosszú.Marsha elmondja.-mondtam aztán kimentem az ajtón.David pedig utánam.A többiek mind a konyhában vagy a nappaliban voltak.A lépcsőn hangosan dobogott a cipőm.Max nagyon furcsán méregetett engem.Az ajtó melletti kulcstartóról levettem a kulcsom és már nyitottam volna az ajtót, de valaki megfogta a csuklóm és megforditott.
             -Hova készülsz??-kérdezte Max.
             -Oda, ahová akkor megyek, mikor te, ez a város, vagy minden az agyamra megy!!-mondtam, kihúztam a csuklóm a szoritásából.
             -Pontosabban??-kérdezte Tom.
             -Deszkázni.-mondtam.Kimentem ez ajtón, le egyenesen az útig.Ott ráálltam a deszkámra és egyenesen le hajtottam a dombon.Semmire nem tudtam gondolni, csak arra, hogy bármelyik pillanatban ez a Victoria elém szökhet és meggyilkolhat.Hisz benne van a vérében.Még sohasem féltem semmitől, ezt bárki megkérdezheti bárkitől.De most az az érzésem, mintha félnék..Mintha félnék attól, hogy bármikor vége lehet az életemnek, hogy nem tehettem  meg olyan dolgokat, amiket most akármikor megtennék, hogy nem éltem túl izgalmasan.Mintha félnék mind ezektől a dolgoktól, nem pedig Victoria-ától..
             Annyira elmerengtem ezekben a dolgokban, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztem.Gyorsan megálltam és a fához sétáltam.A fám, amit kicsi koromban ültettem anyuval.Mielőtt meghalt szintén itt laktunk.A fa egy bükkfa volt.A fán pedig fel volt függesztve egy ősrégi gördeszka, ami még anyum első deszkája volt.Ez a hely felkavarja az emlékeket bennem, mint a pusztán a szellő a port.Szép emlékek, amik azt sugallják anyu még mindig velem van.És elszomoritó gondolatok, amik tudatják velem, már nincs az élők között és nem ölelhetem meg soha.A deszka hintára ültem és gondolkodni kezdtem.Mintha anyám hangját még mindig hallanám.Mintha a fejem egy rögzitővel felvette volna, minden egyes hangsúlyban felismerem az ő, csilingelő hangját.Ami olyan nagyon megnyugtat engem.Hirtelen azon veszem észre magam, hogy dúdolok és egy könnycsepp csordul végig az arcomon.Anyám mikor nem tudtam elaludni, dúdolt nekem.Egy olyan dalt, amit akkor nem értettem meg, de most feltűnt, hogy talán azért énekelte úgy, hogy én ne értsem, mert nem akarta, hogy megtudjam az igazságot.A sorok között kell olvassak.

Fehér ajak, sápadt arc,
Hópelyhek közt ébred.
Égő mellkas, fájó kudarc,
Sötétedik, véged.
A lakbér ellen megy a harc.
Éjszakák, furcsa népek.

Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Szakadt kesztyű, esőkabát,
Úszni próbál, mégis lebeg.
Száraz lakás, vizes ruhák,
Nincs változás, banki csekkek.
Fáradt szemek, száraz torok,
Végzi dolgát, mégis boldog.

Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal.
Veszélyben az élete,
Hó van körülötte
És lehunnya szemeit
Reméli felébred.
Ma este eltűnnek
Csak egy utat követnek.

Öntik bele a lelket,
Csak egy utat követ.
Az álmait éli, mióta?
18 gyertya 1 torta.
Az arcán már látszik,
Lassan süpped, málik.
Omlik, mint egy kalács,
És ordít, ne bánts!
Dolgok fordulnak ellenünk,
Ki irányít? Nem az ellenünk.
De őt ezek uralják ilyenkor,
Irányítják elméjét.
Őket választja az élet helyett,
Megad értük minden centet.
Túl hideg van ahhoz hajnal
Hogy repüljön egy angyal,
Repüljön az angyal
Repüljön…
Vagy veszélybe kerüljön.

            Anyám mindig ezt énekelte nekem, amikor szomorú voltam.Egyre csak dúdoltam a dalt.A sok emlék ami a fejemben kavargott eddig most mind felszinre tört és hideg zuhanyként zúdult rám.Annyi kép, jelenet és hang mozgott a fejemben, hogy azt hittem felrobban.A hideg szellő a hajamt fújta.Valami vizest véltem felfedezni az arcomon,Egy esőcsepp volt.És nem az egyetlen vizes dolog az arcomon.Sirtam.Megtört voltam és elesett.Annyira fájt mindenem.Egyszer csak egyet dörgött az ég.Abban a pillanatban felálltam és felfele vettem az irányt a házunk felé.Gyorsan hajtottam a deszkám.Minnél előbb haza akartam jutni.Már nem is tűnt fel, hogy sirok.Mindenem vizes volt.
             Mikor már közel voltam a házunkhoz, megálltam és sétálni kezdtem.Fájt mindenem, de nem érdekelt.Csak minnél előbb meleg helyre akartam kerülni.Felcsaptam az ajtót és abban a pillanatban megint dörgött egyet az ég.Becsaptam magam mögött az ajtót.
             Minden szempár rám szegeződött.A kanapén volt mindenki, kivéve egy embert, David hol van???Abban a pillanatban elfogott az aggodalom és urrá lett rajtam az idegesség.
             -Hol voltál??-kézdte Nessy.
             -El.-feleltem.-Hol van David??-kérdeztem kicsit hisztérikusan.
             -A szobádban.-felelte DarCy.Ahogy ezt kimondta megpördültem és már a lépcsőnél is voltam.Felcsörtettem a lépcsőn, fel a szobám ajtajáig.Ott egy pillanatra megálltam és hezitáltam.Aztán beléptem.David ott állt a polcomnál és a könyvek gerinceit tanulmányozta.A jövetelemre felkapta a fejét.Megállt előttem és csak nézett.A mellkasom néha a övének ütődött.Közelebb jött, a kezét a derekamra tette.A kezem a mellkasán pihentettem.A szája madnem hozzáért az enyémhez.

A levegő egyre melegebb lett.A távolság pedig egyre kisebb.Abban a pillanatban az ajkát az enyémhez érintette.Éreztem a lehelletét a számon.A szempilláim megremegtek, az izmaim elernyedtek.Megcsókolhattam volna, de ő nem úgy érez irántam és ez mindent elronthat a barátságunkban.Nehezen vettem a levegőt.Lassan eltávolodott tőlem és a szemembe nézett.A szemeiben értetlenséget és megkönnyebbülést láttam.
           -Megölsz engem.-suttogta és végigsimitott az arcomon.
           -Én??-kérdeztem vissza.
           -Tiszta ideg voltam, hogy te csak úgy elmentél meg minden.Annyira aggódtam miattad, hogy valami bajod esik.
           -De nincs semmi bajom, azon kivül, hogy egy gyilkos hajlamokkal feltankolt csaj meg akar ölni.-mondtam úgy mellékesen.David szeme tágra nyilt és csak nézett.
           -Mi az, hogy meg akar ölni??-akadt ki.
           -Nyugi már.Van egy csaj, Victoria.A dédanyja készitette ezt a nyakláncot.És most vissza akarja kapni.Mindent képes lenne megtenni annak érdekében, hogy megszerezze.Viszont ha hordom, akkor semmi bajom nem eshet.De ha leveszem, óriási veszélybe kerülök.-mondtam és nyugtatóan kis köröket rajzoltam a kézfejére.
           -Semmi baj.Minden rendben lesz.Én itt vagyok melletted.-ölelt meg.Legszivesebben elsirtam volna magam, komolyan.De nem engedhettem meg magamnak, mert senki nem láthatja, hogy gyenge vagyok.Mindenki előtt a "Sorelle kurva erős és minden akadályt átvészel" imidzs van szem előtt és senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen vagyok legbelül.Legbelül, az igazi Sorelle, aki fél attól, hogy valakit akit szeretett elveszit, aki fél attól, hogy unalmasan fog meghalni, aki szerelmes is tud lenni.Aki nem egy "én egy kibaszott robot vagyok!!Stimmt??" kijelentéssel elintézi a helyzetet.Igen, mindenki igy lát engem, egyetlen egy embert kivéve.David-et.Ő kis idő alatt is megértette milyen vagyok valójában.Nem volt neki nehéz, mert felé nyiltam.Az emberiség többi fele felé viszont annál inkább.
           -Jó, hogy van nekem egy David-em.-mosolyogtam a pólójába.
           -Ugye?Nem fogsz ettől az egésztől rosszat álmodni?-kérdezte és eltolt magától.
           -De lehetséges..-gondolkodtam el.    
           -Ha felkelsz én itt leszek melletted.Még teát is hozok.
           -Köszönöm.-suttogtam.-Álmos vagyok.Lefekszem.-mondtam.Átvettem a pizsim és bebújtam az ágyba.David is bemászott mellém és a hajam simogatta, addig amig el nem aludtam.
           Arra ébredtem, hogy egy erdőben vagyok.Sötét volt.Csak a hol fénye világitotta meg az arcom.Megforultam.A szemeim kikerdekedtek.Egy fehér ajtó volt előttem, amin kéznyomok voltak.Az ajtófélfán pedig egy fekete holló.A szivem gyorsabban vert és a kezem remegett.

Mégis megindultam az ajtó felé.A kezem rátettem a kilincsre és kinyitottam azt.Becsukott szemmel léptem át a küszöbét.Szárnycspdosásra lettem figyelmes.Kinyitottam a szemem és egy sereg hollót láttam meg elröpülni pont fölöttem.A hideg végifutott a hátamon.Nem szeretem a madarakat.Kicsi korom óta elkerülöm őket.És most itt röpül el a fejem fölött egy egész seregnyi.Ennyire szerencsés vagyok én.Úgy tűnt a hollók már végleg nem tűnnek el innen.Igy el kezdtem sétálni, be az erdőbe.
           -Add vissza!!-hallottam egy hangot a semmiből.A lábam remegni kezdett.Körülnéztem, de senkit nem láttam.-Add vissza a kincsem, Rose!!-kiáltott megint a női hang.Akkor már annyira féltem, hogy azt elmondani nem lehet.Hallottam amint valaki az avaron lépked.De megint senkit nem láttam.Egyszer csak egy kezet éreztem a nyakam hátuljánál.A fejem oldalra forditottam, de senki és a kezet még mindig ott éreztem a nyakamon.Annyira szoritott, hogy szinte megfulladtam.-Add vissza nekem, Rose!!-kiáltott megint.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
           -Ki az a Rose??És mit akarsz te tőlem??-kiáltottam zokogva.
           -Tudod te jól, Rose!!-mondta.Ekkor két kar ragadta meg a két vállam és rángatni kezdett.A kezeket és a testét láttam, de a fejét nem.Annyira elkeseredett voltam.Ekkor minden fehérré vált és megláttam egy alakot, aki a vállam fogja.A nyakam körüli fájdalom pedig kezdett csökkeni és a kezet sem éreztem ott.De a vállamat rángató alak még mindig ott állt.És abban a pillanatban mindennek lett szine és megláttam David-et, aki a vállamat rángatja.
           -Sorelle!!Mit nem adsz oda??-kérdezte.
            -David!!Hol vagyok??-kérdeztem.
            -A szobádban.
            -Nem, nem, itt egy nagy és sötét erdőnek kellene lennie.-mondtam, aztán elgondolkodtam.-Az egészet csak álmodtam, igaz??-kérdeztem, ő csak bólintott.
            -Felkeltél, nyitott szemmel járkáltál, aztán úgy csináltál, mintha egy ajtót nyitanál ki.És kiabálni kezdtél valami olyasmit, hogy mit akarsz te tőlem.Tiszta horror volt.És még mindig nyitott szemmel voltál.Aztán a válladat kedztem el rángatni, hogy kelj fel.-mondta.Hirtelen eszembe jutott valami.
            -Csak a vállam fogtad meg??-csak bólintott.Villámgyorsan berohantam a mosdóba és belenéztem a tükörbe.A nyakamon ujjnyomok voltak és karmolások.A mellkasom gyorsan mozgott fel-le.
            -Amúgy miért kérded??-kérdezte és megállt mögöttem.A szemei elkerekedtek.Lassan az ujjait a hegekre tette és végighúzott rajta.-Ezek bizony itt vannak.-mondta.
            -Ez nem lehet!!Ez nem velem történik!!-mondtam hisztérikusan.Szembe forditott magával és a szemembe nézett.
            -Sorelle, te sirsz??-kérdezte meglepetten.Bizony sirtam.Ez az egész annyira megviselt engem.David magához ölelt és a hajamat kezdte simogatni.-Gyere, menjünk le reggelizni.
            -Oké.-mondtam halkan.Lassan kimentünk a szobámból.David közvetlen mögöttem jött.A lépcsőn ledobogtattunk és a konyhába mentünk.
            -Jó reggelt!!-mondta London.             
            -Ez a reggel minden, csak jó nem.-mondtam halkan, de mégis tisztán hallatszott a csendes szobában.
            -Miért?-kérdezte Randy.
            -Arra ébredtem, hogy Sorelle sikitozik és nyitott szemmel beszél valakihez, aki nincs is ott és kiabál.-mondta David.A többiek mind meglepetten néztek hol rám, hol David-re.
            -Marsha, az álmomban valaki a nyakamat szorongatta.-emeltem meg a hajam és megfordultam, hogy lássa.-És azt mondta, hogy adjam oda a kincset, aztán Rose-nak nevezett.
            -Jézusom, szörnyű zúzódásaid vannak.-mondta.-Amúgy, az a valaki azért hivott téged Rose-nak, mert a leánykori nevem Rose volt.És gondolom még mindig azt hiszik, hogy nálam van a nyaklánc.
            -Gondolod, hogy az a valaki, Victoria volt??-kérdeztem.Marsha mintha megvilágosodott volna.
            -Biztosan ő volt.-suttogta.A hideg kirázott a gondolat hallatán...

*Délután a kocsiba, a gimi fele*

            Mellettem csörgött a telefon David zsebében.Hamar felvette.
            -Szia apa.-szólt bele.Nagy csend következett és én csak sejtettem, hogy valami baj van, mert David mellkasa egyre gyorsabban mozgott fel-le.Az arca egyre komolyabb lett és a távolba meredt.Az állkapcsa megfeszült.Hangosan lélegzett és egyre feszültebb lett.Mikor letette láttam rajta, hogy mérges és szomorú egyszerre.
            -Mi a baj?-kérdeztem suttogva.
            -Apám nem normális, ez ilyenkor átgondolja a dolgokat??Mert szerintem nem.Halvány lila fingja nincs mennyire jó igy nekem, és most elrontja ezt az egészet, pont mikor a legjob nekem.És..-hadarta David, de az ujjam rátettem a szájára.
            -Mi a baj??-kérdeztem meg újra.
            -Apám azt akarja, hogy most kivegyen a suliból..-akkora fájdalmat éreztem magamon, hogy szinte szétestem.A gondolatba is belepusztulnék, ha David nem lenne mellettem.A sirás kerülgetett és nem tudtam nagyon semmit tenni ellene.David-re néztem könnyekkel teli szememmel.Az arca furcsára, gondterheltté vált.A mellkasára szoritott és simogatni kezdte a fejem.Én meg csak zokogtam, már-már hisztérikussá vált sirásom betöltötte a kocsi terét.
            -Miért?-kérdeztem még mindig a könnyeimet nyelve.
            -Mert szerinte ez a gimi rossz hatással van rám.
            -Apád bolond!!-fakadtam ki.
            -Tudom.-mondta.David most olyan volt, mint a védőpajzsam.Pont most, amikor van ez a Victoria-ás   hülyeség?Amikor közelebb kerültem hozzá, mint valaha?Amikor sokkal nagyobb szükségem van rá, mint akármikor?Olyan volt ez az egész, mintha körülöttem minden szertefoszlana és semmi értelme nem lenne tovább élnem, ha David nincs mellettem.Nem sok kellett volna abban a pillanatban, hogy egy kocsi elé ugorjak.A kocsi megállt a gimink előtt és mi kiszálltunk belőle.
            -Nem mehetsz el.-suttogtam elhaló hangon.-Abba belehalnék.
            -Én sem szivesen hagyom itt az életemet.De apám hajthatatlan.-mondta az arcomat a két meleg tenyere kőzé tartva.-Itt van a kezemben minden számomra.Nekem sem a legkönnyebb itthagynom téged.. És megkérlek ne sirj, mert nekem ez nagyon fáj.
            Halk léptekkel indultunk el a nagy ajtó felé.Az utunkban minden egyes szem ránk szegeződött.Az arcokon kiült a csodálkozás és a kiváncsiság.Egyből rájöttem mi az oka: a szemem vörös volt a sok sirástól, és még úgy is látszott, hogy nem vagyok a legjobb állapotban, amikor lehajtottam a fejem.A szobánkba érve David-nek újra megszólalt a telefonja.
             -Szia apa.-szólt bele merev hanggal.Összehúzott szemöldökkel meredt ki az ablakon.-Te komolyan most akarsz engem elvinni??Neked elment az eszed!!Nem megyek sehova!!Mégis mit képzeltél, hogy repdesni fogok az örömtől, hogy itt hagyom a koleszt??Ja, hát eltévesztetted a házszámot fater.Nem zsarolhatsz!!Engem is valami hiper-szuper művészeti suliba dugsz be, ahogyan Gorgie-val tetted??Pedig ettől nem lesz jobb az életed!!És velem ezt nem teheted meg!!-kiabált teljes erejéből.Az erek a nyakán kezdtek nagyon láttszani.-Őt nem bánthatod!!Nem engedem, hogy bántsd őt!!És akkor..Jó, de ne feledd a szavad!!-mondta és letette.Tudtam, hogy én lehetek a dolog mögött, ha megadja magát, azt is tudtam, hogy elmegy, és én itt pusztulok meg a magányban.. David felém fordult és a szemembe nézett, gondterhelt arccal.
             -Mikor kell menj?-kérdeztem szipogva.
             -Ma, négyre apám itt lesz és elvisz.-hajtotta le a fejét.Odamentem hozzá és megöleltem.
             -Nagyon fogsz hiányozni!!
             -Te is nekem!!-emelte meg az arcom az államnál fogva.-De most menjünk pakolni.-mondta.
             Fél óra pakolás után, még elbúcsúzott a fiúktől és a lányoktól.Senki nem tudta tartóztatni magát, és elsirta magát, kivéve én.Én most nem törhetek meg, mert akkor David-nek nehezebb lesz elmennie.És nem akarom megneheziteni a dolgát, igy is van elég baja.Mikor a főbejáraton kimentünk David apja ott állt a kocsival és David-re várt.David megfordult és még egyszer mindenkinek intett egyet, de mielőtt elindult volna ledobta a csomagjait és odajött hozzám.
              -Most el fogsz menni, igaz?-kérdeztem világgyötrelemmel az arcomon.
              -Sorelle..-sóhajtott.
              -És engem itthagysz egyedül, a magányban.Mit fogok én akkor kezdeni magammal??És te, azt se fogom tudni mi van veled, jól vagy-e..-soroltam hisztérikusan, és kerültem a szemkontaktust vele.David hirtelen megfogta az állam és felemelte.
              -Befejezted?-kérdezte.
              -Igen.-mondtam lemondóan.
              -Akkor jó.-mondta.És hirtelen megcsókolt.Gyengéden, de mégis szenvedélyesen.Mindenem remegett és azt hittem ott helyben elszállok.A karom a nyaka köré csavartam és beletúrtam a hajába.A külvilágot kizárva álltam ott és abban a pillanatban semmi nem számitott.Eltávolodtam tőle, mert tudtam, soha nem lenne ennek vége.
              -Annyira hiányozni fogsz!!-mondta a levegőt kapkodva.
              -Nekem is fogsz hiányozni!!-mondtam pityeregve.Megölelt és hirtelen a lábaim elhagyták a talajt és megpörgetett.Letett és hátrálni kezdett, felvette a csomagjait és a kocsi felé igyekezett.Még egyszer visszanézett és intett nekünk egy utolsót.Biccentettem neki.A kocsi elhajtott és én könnyek közt rogytam a földre.A karomon támaszkodva néztem a földet, bár alig láttam a hajamtól és a könnyeimtől.A talaj már teljesen áztatott volt a hisztérikus zokogásomtól.Éreztem, hogy a fiúk nem mennek el a hátam mögül.A fájdalom amit akkor éreztem leirhatatlan volt.Szinte már fizikai fájdalmat éreztem.És egy nagy feketén és üresen tátongó lyukat a lelkem közepén.David hiánya, amint elment, hideg zuhanyként ért el a tudatomig.Egy erős kezet éreztem magam körül, és tudtam, biztonságban vagyok.
              Tom a szobánkba vitt és letett az ágyra.Egy ideig csendben tűrték a szenvedésem, aztán Tom megszólalt.
              -Sorelle, én is megértem, hogy annyira hiányzik neked, de az élet nem áll meg.Meg kell értened, hogy elment, és meg kell próbálnod nélküle tovább élni az életed.Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha meg sem próbálod, nem tudod meg mi lett volna, ha tovább lépsz.-ezen nem tudtam elgondolkodni, mert nagy volt bennem a vágy, hogy csináljak valami olyasmit, ami lecsillapitja a elkeseredésem.
              Felálltam és a csomagjaim közül kivettem egy doboznyi porcelán tálat.Tudtam, hogy szükségem lesz rá, ezért elhoztam őket.Az ajtóban megálltam.
              -Ne gyertek utánam, kérlek.Most egyedül akarok lenni.-mondtam, aztán lecsörtettem a konyháig.Beléptem és Kylin-t látttam meg.-Ugye nem zavarok?-kérdeztem halkan.
              -Jaj, dehogy szivem!!-legyintett.-De mi a baj?Olyan szomorónak látszol.-ráncolta  a szemöldökét.
              -Semmi baj.Öhm.. nem lenne ugye baj, ha a falhoz, meg a padlóhoz dobálnám a porcelántányérjaim??-kérdeztem.
              -Á dehogy.Akkor én egyedül is hagylak.-mondta és kiment.
              Ahogy egyedül voltam a konyhában kivettem az első tányért és a falhoz vágtam.Az nagy csörömpöléssel törött szét.A könnyeim pedig csendesen kezdtek folyni az arcomon lefele.A tányérok egymás után landoltak, hol a földön, hol a falon.És mind nagyobb lett a zajuk.És én egyre elkeseredetebb lettem.David annyira hiányzott, hogy szinte megőrültem, hogy elment.Bár csak néhány perce, hogy nincs itt, igyis kinoz a vágy, hogy lássam.Pár pillanattal később, amikor ismételten egy tányért vágtam a földhöz, DarCy nyitott be.
               -Jól vagy?-kérdezte gyengéden.
               -Persze.-feleltem.
               -Őszintébben.
               -Nem vagyok a legjobb formámban.
               -Mondj igazat!!
               -Nagyon szarul érzem magam!!-borultam a nyakába és megint elkapott a sirás.Ő csak óvatosan kezdte simogatni a fejem.Elengedett.-Minden rendben lesz, Sorelle.Mi melletted állunk.-mondta.-David vissza fog jönni.
               -Igen??Nekem nem úgy tűnik, mintha visszajönne.Nem fog visszajönni, és ez mind az én hibám!!-kiabáltam és hatalmas erővel belevágtam a falba.Ami az erő hatására betörött és egy nagy roppanást hallottam, de a fal egy-két másodpercel azelőtt már reccsent.Akkor most mi roppant ekkorát??Ekkor valami belenyilalt az öklömbe, és én felkiáltottam.-Baszki!!-fogtam meg a kezem, de rosszabb lett.
               -Próbáld meg behajlitani.-javasolta DarCy.Megkiséreltem, de hiába, az ujjaim és a csuklóm se mozdult.-Öcsém, eltörted a kezed!!
               -Na ne már!!-bosszankodtam.-Hogy a -nyomi törpe szarná le a kalapos gombát!!
               -Okééé, most inkább menjünk el a sulidokihoz, majd ő begipszeli neked.-mondta, aztán megragadta a bal kezemet, amit nem törtem el.
               Hamar odaértünk, be is nyitottunk.DarCy elmagyazárzta, hogy eltörtem a kezem.A doki a kezemet vizsgálva megkérdezte:
               -Hogy törted el?-nézegette a kezem.
               -Beleütöttem a falba, a konyhában.-meséltem.
               Megingatta a fejét, aztán azt mondta:-Tuti, hogy be kell gipszelni.-sokat azért nem tökölt, hogy gipszbe kerüljön az alkarom.Hamar meglett vele, aztán mehettünk is.A szobánkba beérve DarCy Larry ölébe ült és figyelt minket.
               -Mi történt a karoddal?-kérdezte Kyle.
               -Belevágtam ököllel a falba és eltörött.-mondtam.Ben felpattant és hamar mellettem termett.
               -Aláirhatom?-kérdezte bociszemekkel.
               -Ja, persze.-vontam meg a vállam.Elővett egy filctollat és rárajzolt egy pici szivet, amibe azt irta bele, hogy: "Szeretünk, Sorelle!!", és ez alá irta a nevét, aztán odaadta a fiúknak, és mind aláirták.DarCy is aláirta, aztán áthivta Nessy-t, London-t, Breacey-t, Luci-t és Cloé-t is, hogy irják alá a gipszem.
               -Imádlak titeket!!-mondtam, mikor letették a filctollat.-Annyira sajnálom, hogy hülyén viselkedtem.nEm akartam..-na de mennyire, hogy nem volt szándékos.A szeretteim elvesztése mindig ezt hozza ki belőlem.Nem tehetek róla.
               -Sorelle, ez nem a te hibád.Tudjuk, hogy most nagyon le vagy törtve, meg, hogy ez nem könnyű neked.-de még mennyire, hogy nem könnyű!!Ó, ha tudnák mekkora fájdalom ez nekem!!Hirtelen egy furcsa, üresedő érzést éreztem a hasam közepén.Kéztetést éreztem, hogy körülöleljem magam, meg is tettem.A karjaim úgy öleltem körül, mintha meg tudnák akadályozni azt, hogy szétessek.A többiek csak furcsán néztek rám miközben én a semmibe meredve néztem ki a fejemből.Elsőnek London tette rá a kezét a vállamra.
               -Sorelle, jól vagy?-kérdezte aggodalmasan.Rá emeltem a tekintetem és bizonyára valami furcsa arcot vághattam, mert csodálkozva vonta össze a szemöldökét.A fájdalom az üresedő lyukon a testem közepén nem hagyott alább, hanem csak ersősödött.Hangtalanul sikitottam.A tekintetem egyre csak üresedett, egy olyan dolgot láttam, ami nem volt a szobában.Vagy inkább egy olyan valakit.David-et láttam.

               ________________________________________________________________

               Álmosan feküdtem este be az ágyba.Annyi minden történt ma.. És annyi minden nem kapott még magyarázatot.Nem kapott, mert nem tudott, és nem is fog kapni, mert nem tud.Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok.. És bár a többség szerint David nem fog visszajönni ide SOHA, én bizom abban, hogy egyszer újra láthatom.Álmomban újra furcsát láttam, vagy azt nem is álmodtam volna??
               Az utca hidegen, és sötéten tárult elém az úttestről..


           Na halika!!:D Annyira örülök, hogy végre befejeztem ezt a részt!!Nagyon sokat gyötrődtem, agyaltam és dolgoztam vele.. De végra sikerült!! :D Nagyon megkönnyebőltem.Na, de senki nem kiváncsi a hülyé szövegelésemre. :D
           Arra gondoltam, mi lenne, ha ti tennétek fel nekem néhány kérdést, amire kiváncsiak vagytok, velem, az életem, vagy a blogolássál kapcsolatban??Ha tetszene az ötlet, azt irjátok meg, chat-ben, vagy kommentben.És akkor, ha ez igy összejönne, azt csinálnám, hogy csinálnék ezzel egy külön bejegyzést, a kérdésre válaszolnék, és odairnám a kérdező nevét.Megjegyzéshez irjátok oda kommentbe a neveteket, vagy azt hogyan szólitsalak titeket.Sokat segitene ez nekem.És persze mindenképp meg szeretnélek titeket ismerni!! :) Na, szóval véleményeket szeretnék ezzel kapcsolatban!!
           Remélem tetszett ez a rész is!!Adios amigos lectores!!:**

                                                                                               *DoRcs

5.# rész /Az esküvő/

Helló , belló!!Itt az ötödik réész!! Jó olvasást és ne sajnáljátok a komikaaat!!Sokat-sokat rááá!! : )) Remélem tetszik majd!!   
ZENE 

                                                                                                          ~szöszmösz~

 §Sorelle szemszöge§ 

           Mikor felébredtem határozottan este volt.Talán tegnap egész végig aludtam??Húúha , jó álmos lehettem...Mikor teljesen kinyitottam a szemem láttam , hogy a többiek még alszanak.Így inkább visszaaludtam.Újra felébredtem , de most már reggel volt , mert a szemembe sütött a napsugár.Rezgett a telefonom , ezért felvettem.

   -Szia , Sorelle , ugye nem keltettelek fel??-kérdezte apám.
   -Jajj , dehogy is!!
   -Oké , van egy nagy bejelentésem neked!!-lelkesedett.
   -Mond , kíváncsi vagyok.
   -Jó , tudod van Marsha.
   -Igen??-kérdeztem.
   -Hát , össze fogunk házasodni!!-ebben a pillanatba lefagytam , imádom Marsha-t és örülök , hogy apám kapott magának egy jó nőt.

Max

         -Ez csodás!!Imádom Marsha-t!!
         -Reméltem , hogy így lesz.Marsha is imád téged.Jaj igen , te is jössz az esküvőre és néhány haverodat is hívhatod!!-mondta.
         -Húú , köszi.Olly is jöjjön , hogy ismerd meg??-kérdeztem.
         -Ő az ofőd??
         -Ja.
         -Akkor igen.Az esküvő szombaton lesz és az előtt egy nappal ide kell gyere Phoenix-be.-mondta.
         -Jól van.Megbeszéltük.Majd még beszélünk.Szia.-tettem le.A fiúk is már felkeltek ezért nekik is el kellett mondjam az óriási hírt.
         -Sorelle , miért nézel úgy , mintha most nyertél volna egy milliárd dolcsit??-kérdezte Tom.
         -Apám megházasodott!!És ti is jössztök az esküvőre!!-mutattam rájuk.
         -Mikor lesz??-kérdezte Larry.
         -Szombaton és mivel ma hétfő , pénteken kell menjünk Phoenix-be.
         -Ez csodás.És kit vett el??-kérdezte Kyle.
         -Világ lehető legjobb pótanyukáját.-mosolyogtam.
         -Ne már.Megan Foxot??-kérdezte Randy.
         -He??Ezeknek a nőknek van feje is!!-háborodtam fel.
         -Nem mondod??
         -De épp most mondtam , nem hallottad??-kérdeztem.
         -Nem süket vagyok.-mondta.-Amúgy mára terveztünk egy Harlem Shake-es videó felvételt.-vigyorgott.
         -Te jó ég!!Ez király lesz.-mondtam és belegondoltam milyen lesz a videónk.Mikor felöltöztem:

            Lementünk reggelizni és aztán órára.Mikor a tanár bejött elindult a Harlem Shake cimű zene és Randy a terem közepébe pattant ott pedig el kezdte a csípőjét előre-hátra mozgatni , nekünk meg az volt a dolgunk , hogy ne csináljunk semmit.Mikor a zenében volt egy hangosabb kiáltás megállt Randy és mi beálltunk mindenhova.Elindult újra a zene és mi össze-vissza mozogtunk.Annyira hülyén néztünk ki és a tanár (Madison kisasszony) kimeresztett szemekkel nézett minket.Mikor véget ért a szám mindenkiből kitört a röhögés.
            -Mi volt ez az alpáriság??-akadt ki a Kimbell(Madison).
            -Harlem Shakeeeeee , és megy a nettre!!-ordította el magát Kyle , aki az egészet videózta.
            -Aha , mindegy , most üljetek le.-utasított.-Kezdjük is el!!-és mikor véget ért az óra , a videónk fent volt a netten , 5o megtekintéssel , 1o lájkkal és 2 diszlájkkal.Szünetben odamentem Olly-hoz.
            -Öhm , Olly , apám most újraházasodott és ugye normál , hogy én is ott leszek.Az van , hogy vihetek embereket és meg akar ismerni.Ezért te is kell gyere.-magyaráztam.
           -Csodálatos , mikor lesz??-kérdezte.
           -Szombaton.-válaszoltam.-De pénteken oda kell utazzunk Phoenix-be.
           -Jó , majd szólj , hogy kiket hívsz , hogy azoknak igazoljam a hiányzást.-mosolygott.
           -Oki , majd szólok.Akkor jó szünetet.-mentem vissza a többiekhez.Amikor odaértem mindenkinek a barát nője ott volt.-Fiúk??Ha akarjátok elhozhatjátok a barátnőitekez is.-mondtam.
           -Te vagy a Világ legjobb haver lánya.-mosolygott Randy.
           -Kössz.
           -Miről van szó??-kérdezte Hope.
           -Apámnak lesz egy esküvője és hívhatok néhány havert is.
           -Ühüm.-bólogatott DarCy.
           -Ja és te is jössz Hope.Elhivahatod tudod kit is.-vigyorogtam.
           -Áhh , nem hiszem , hogy eljönne velem.-hajtotta le a fejét.
           -Azért csak hívd el a kedvemért.-mosolyogtam.
           -Jó.-mondta.-Mikor lesz??
           -Pénteken már ott kell legyünk Phoenix-ben.
           -Értem.-mondta.Aztán elröhögte magát , mert Ben az orrán át spriccelte ki a gyümölcs levet.
           -Érett kilencedikes srác.-értettem egyet nevetve.
           -Az IQ szintje üti az 5-öt.-mondta London.
           -Ja simán.-bólogatott Chad.
           -Istenem , ígérjétek meg , hogy az esküvőn viselkedni fogtok.-kérleltem őket.
           -Megpróbálunk.-mondta Larry.
           -Leköteleznétek.-mosolyogtam.-Hol van David??-kérdeztem , mert nem láttam sehol.
           -Mindjárt jön , csak volt valami dolga.-mondta Randy.
           -Értem.-motyogtam.Aztán a következő pillanatban valaki megfogta a derekam és az állát a vállamra tette.Naná , hogy David volt az.Én csak elmosolyodtam.
           -Mesélj Marsha-ról!!-mondta és a többiek is bólogattak.
           -Oki , ő nagyon is olyan mint egy tini.Nagyon fiatal , mint az apám.-mosolyogtam.
           -Apud hány éves??-kérdezte London.
           -Negyvenegy.
           -Komoly??-kérdezte Nicole.
           -Ühüm.-bólintottam.
           -Akkor jó fiatal.-jött rá Kyle.
           -Ja.-és be is csengettek , mi pedig elindultunk az osztályba.Épp oszi jött , úgyhogy mindenki elővette az uzsiját és enni kezdett.Miközben Olly belépett az osztályba mindenki az osztály egyik végéből a másikkal beszélt.
           -Kinek mi a véleménye a kirándulásról??-kérdezte mosolyogva.
           -Nagyon jó volt!!-kiáltotta Randy.
           -Úúúú , még menjünk!!-ordította Luci.
           -Fogunk , de most van egy két elintézni valóm.Addig foglaljátok el magatokat.-utasított.A fiúk odaültek mellém és csak néztek.Mosolyogva néztek mind rám.Én pedig kérdőn néztem rájuk.
           -Mit néztek úgy rám , mintha egy segg fejű táncoló elefántra??-kérdeztem.
           -Semmit , csak jó nézni téged.-mosolyogtak tovább.
           -Oki , furák vagytok.-jelentettem ki.
      

       A hét gyorsan elszállt és csak akkor eszméltem fel , mikor már csütörtök volt.Reggel az órák elteltek és vissza is mentünk a szobánkba pakolni.Fél órája pakoltunk , mikor Ben felordított.
           -A fenébe , melyik tette ki zászló helyett az én dedikált playboy alsógatyám??-akadt ki.A fiúk csak röhögtek és én is elröhögtem magam.
           -Ki volt az??-üvöltött Ben.Én pedig behúzott nyakkal nevettem tovább.-Sorelle!!Mondd , hogy nem te voltál!!-düllesztette ki a szemét.Én pedig el kezdtem hátrálni , sajnos ott volt az ajtó.Ezt a kis csínyt tegnap reggel csináltuk a fiúkkal , persze én voltam az ötletgazdag.Ki más?? : D
           -Ne csinálj meggondolatlanságot , Ben.-nevettem.
           -Te voltál??-kérdezte röhögve , aztán odarohant a bőröndömhöz és elővett egy boxert belőle.A fiúk pedig már úgy röhögtek , hogy majd' megfulladtak.Ben a boxeremmel együtt kirohant a a folyosóra és azt lengetve rohant az udvarra.A végzősök nevetve nézték , ahogy Ben felhúzza a fejére a boxert és azt ordítja "I'm Supermaaaaaan!!!!".A fejem fogtam a röhögéstől és utána rohantam.A végzősök mind furán néztek rám és sutyorogni kezdtek.Ben háttal volt nekem , kihasználtam az alkalmat és odarohantam a hátához és ráugrottam.Lehúztam Ben fejéről a boxerem és ránéztem a végzősökre , szakadtak a röhögéstől.Az egyik fiú pedig rám kacsintott , épp abban a pillanatban jöttek ki a fiúk is , David arca pedig elsötétült.Miközben felénk jöttek a végzős srácot próbálta kinyírni a szemével.Sajnos a végzős nem jött rá , hogy ez hogy működik , úgyhogy ő és David farkas szemet néztek.Mikor odaértek hozzánk David megfogta a derekam.A végzős pedig úgy döntött , hogy meg akar ismerni engem és odajött hozzánk.David arcán semmi reakciót nem láttam.
           -Sziasztok srácok!!-köszönt a fiúknak , úgy látszik ismeri őket.
           -Helló , Mike!!-köszönt Tom.
           -Hát te ki vagy??-kérdezte tőlem meg mosolyogva.
           -Sorelle vagyok.-mosolyogtam.
           -Értem.-vágta rá.Randy összehúzott szemmel méregette.
           -Menjünk pakolni és Sorelle , többet ne tedd ki az alsóm a zászló helyett.-nézett rám Ben.
           -Meg próbálom , ha te megígéred , hogy többet nem nyúlsz a boxereim közé.-nevettem.
           -Jó naaa.-csapkodott a kezével össze-vissza.
           -Hova mentek , hogy pakolnotok kell??-kérdezte Mike.
           -Sorelle apjának esküvője lesz és oda kell menjünk.-mesélte Larry.
           -És ha nem sietünk , elkésünk!!-szóltam rájuk.
           -Jó jó , megyünk.Na hello Mike.-intettek a fiúk , Mike csak biccentett és vissza is ment a haverjaihoz.Bementünk a szobánkba és össze pakoltunk.Mikor mind lent voltunk a kis busz előtt beszálltunk és meg sem álltunk a repülőtérig.Ott kiszálltunk és fel is szálltunk a repülőre , én DarCy mellett ültem.Az út csendben telt , mert zenét hallgattam.Megbeszéltem apámmal , hogy elénk küldi James-t.Mikor a parkolóba voltunk megpillantottam James-t , odafutottam és a nyakába szöktem.Ő meg csak vihogott , amúgy James csak 26 éves.A többek is odajöttek , aztán Ben is megfutamodott és James nyakába akart szökni , de James kilépett jobbra , így Ben kecsesen seggre vágódott.

         -Ben , jól vagy??Úgy seggre vágódtál.-röhögött David.
         -Persze , csak bevertem a popsiim.-nyafogott.
         -Mehetünk??-kérdezte James.
         -Persze.-mosolyogtam.Beültünk és meg sem álltunk a házunkig.Kiszálltunk a kocsiból és mindenki tátott szájjal nézett fel a házra.
         -Szép a házatok!!-ocsúdott fel elsőnek a bambulásból Tom.
         -Kössz.-mondtam , bementünk és egyből elém szökött Marsha.-Sziaaa Marshaaa.-mondtam és megöleltem.
         -Szia Sorelle.-örvendezett ő is.
         -Ők itt a barátaim.-mutattam a skacokra.-És Ben , a majom.-néztem röhögve Ben-re , aki egy banánba fúrta az ujját , aztán megette.
         -Örvendek.-mosolygott.Ebben a pillanatban jött le a lépcsőn apám is.Odarohantam hozzá és a nyakába szöktem.
         -Sorelle.-szorongatott meg.
         -Helló , Max.-veregettem meg a hátát.
         -Mi a mai program??-kérdeztem.
         -Marsha és ti , a lányok elmentek ruhákat venni.Én meg a fiúk pedig elmegyünk elrendezni minden más dolgot.-magyarázta.
         -Értem.-bólintottam.-Utánam , sereg!!-kiáltottam el magam és felrohantam a többiekkel az emeltre , ahol van a sok szoba.-Alkossatok párokat és foglaljatok el egy szobát.A fekete ajtó mögött az én szobám van , oda senki nem mehet be.-mutattam rájuk.
         -Okéé.-mondta DarCy és már meg is fordult és lebigyesztett szájjal ment Larry-hez.Mi után mindenkinek meg volt a párja , nekem "maradt" David. : D Bementünk a szobámba és lecuccoltunk.

        -Vagány a szobád.-jegyezte meg.
        -Köszi.-mosolyogtam , aztán kidugtam a fejem a szobajtón.-Lányok öltözzetek fel szépen , megyünk vásárolni.-mondtam az utolsó szavat kicsit elhúzva , mintha ez a halálomat jelentené.
        -Jóó.-kiabált vissza nekem Luci.Mi után felöltöztünk , lementünk és megálltunk Marsha előtt , jelezve , hogy készen állunk.
        -Csajok , menjetek előre és szálljatok be a kocsiba.-mosolygott.-Sorelle , neked tetszik egy srác is innen??-kérdezte.
        -Öööö...-nem hazudhattam a leendő anyámnak.-Igen.
        -Hadd találgassak , a hiperszuper sexy , elvarázsoló tekintetű , viszonylag magas és szemtelenül aranyos srác az??-ebbe beletrafált.
        -Igen.-mosolyogtam.-David-nek hívják.
        -Cukik lennétek.-mosolygott.-De most menjünk ruhát venni.-lelkesedett és kifelé tuszkolt.Mikor megérkeztünk a pláza elé öszeszoritott fogakkal mentem befelé.És megálltunk Marsha kedvenc "csini ruci" boltja előtt , én inkább butiknak nevezném és kint jobban éreztem volna magam , de úgy lemaradnék a sok hülye ruháról meg magáról az élményről.Úgyhogy sok tökölődés után és is becammogtam a boltba a lányok után.
        -Na lányok , én leszek a kritikus.-mondta Marsha.-Ha valami nem jó rátok , akkor vissza is küldlek titeket.Most pedig vadásszatok ruhákat!!-utasított minket.Nekünk se kellett sok , mindenki a kedvenc színe szerint választott ruhát , DarCy-nak és nekem kábé ugyanaz az ízlésünk , ezért ő lenyúlta a fekete cuccokat...Na sebaj , én inkább mentem a fehérekre , találtam jó pár ruhát.Elsőnek Luci ment "a birőnó" elé , egy habos-babos ruhában , ami türkiz volt..:DD 
        -Neked ez a ruha komolyan tetszik??-vágott hülye fejet Marsha.
        -Van egy jobb , csak tudoood , a filmekben is amikor egy csomó ruhát felpróbálnak , mindig az uccsó a legjobb.-lenkendezett (van ilyen szó??) Luci.
        -Értem , akkor következő , te pedig vedd le ezt.-mutatott mosolyogva Marsha a torta jelmez jellegű ruhára.
        -Énénénénénénén.-ugrált be Hope , egy pink koktél ruhában , aminek a végén volt egy nagy virág.
        -Az mi??-kérdezte Marsha.
        -Ez egy ruha.-válaszolt Hope.
        -Nem , nem , az mi??-mutatott a nagy virágra.
        -Egy napraforgó.-sütötte le a szemét.
        -Szerintem nem néz ki annyira jól.-vallotta be.
        -Nekem se tetszik ám annyira.-mondta.
        -Akkor vedd át.Kövi.-mondta Marsha.DarCy tipegett be egy sárga ruhában , amin volt egy nagy-nagy méhecske.
        -Ez mi az Isten??-kérdeztem röhögve.
        -Ez egy kibaszott méhecskeee.-vágott értetlen fejet DarCy és még banzsitott is.
        -Uram atyám , úgy nézel ki , mint egy méhész.Ész nélkül.-mondta komoly arccal Fernesty.
        -Így biztos nem akarsz mutatkozni kétszáz ember előtt.-gondolkodott hangosan Marsha.Ööö izéé , komolyan azt mondta , hogy KÉTSZÁZ????Asszem' elájulok...
        -Bocs , hogy mondtad , KÉTSZÁÁÁZ???-kérdeztem.
        -Ühüm.Sok rokonotok van és nekem is van egy pár.-mosolygott.
        -Oki.-bólogattam , közben Cloé felvett egy nagyon hosszú ruhát aminek az ujja lelógott a vállán.És még kalap is volt hozzá...Azt hittem , hogy össze pisilem magam a röhögéstől.Úgy nézett ki mint egy arisztokrata.
        -Hányadik századból való ez a ruha??-kérdezte Nicole.
        -Nemtom' de nagyon ratyi.-nevetett Hope.
        -Szérintem az árisztokrátá korból váló.-bólogatott Cloé.
        -Lehetséges , de szerintem egy kicsit nagy neked.-mosolygott Marsha.
        -Tűl nágy a fenékem ebben??-kérdezte Cloé és kibiggyesztette a fenekét.Dőltünk a röhögéstől és az egész bolt tőlünk zengett.
        -Szerintem vegyél fel egy másikat.-tűnődött Marsha.
        -Jó.-mondta Cloé , a helyébe pedig Nicole ugrott be , egy nagyon RÖVID ruhában , ami úgy hatott mint egy madár.Nicole mint madár...hmm...fura , amúgy a ruha tele volt színes tollakkal , ami kicsit hullott belőle.
        -Öhm ez a ruha picit rövid , nem gondolod??-kérdezte Fernesty
        -Volt már rövidebb ruhám is.-legyintett , erre én felnevettem.
        -De úgy nézel ki , mint egy kanári.-nevetett DarCy.
        -Lehet , akkor leveszem.-mondta és elbillegett a fülkéig.Fernesty egy rózsaszín-fekete ruhában jött be , ez eddig nem is lenne gond , ha hátul nem lenne az a "fenékturbószivacs".
        -Akkora a segged mint Nicki Minaj-nak.-blokkolt le London.
        -Khm , az nem segg , az fenék.-mondta Fernesty.
        -Vagy popsi.-vigyorogtam és össze-vissza kalimpáltam a kezemmel.Erre meg Fernesty el kezdett nevetni.
        -Igen , Sorelle és/vagy popsi.-nevetett Marsha is.    
        -Na jó.Szerintem ebben a ruhában úgy nézel ki , mint egy piros seggű pávián.Ha nem tudnák , hogy gimis vagy tuti elvinnének egy állatkertbe.-gondolkodott DarCy.
        -Igen , lehetséges.-nevetett Nessy (Fernesty).
        -Akkor ha nem akarsz állatkertben kikötni , vedd le ezt a göncöt.-tanácsolta Marsha.
        -Jó ötlet.-mondta Nessy és helyébe jött London.Szerintem őt nem izgatta a hűlyűlés , mert egy gyönyörű , pont hozzá illő ruhát szerzett.Rózsaszín alapon , arany minták voltak.Nagyon szép volt.
        -Szerintem ez nagyon jól áll neked és még szép is.Véleményem szerint vedd meg.-mondta komoly arccal Marsha.
        -Köszi , valószínű ennél maradok.-mosolygott London.   
        -Cuki ruci.-bólogatott Luci.
        -Aham.-mosolygott London.Ő ki is fizette és leült Marsha mellé.Én egy kék uszályos ruhát is fel vettem , de kicsit bő volt nekem.Ezért kellett egy másikat válasszak , volt egy nagyon szép fehér csipkés mini ruha.Gyönyörű volt.Meg is vettem , de nem akartam megmutatni Marsha-nak , mert meglepinek szántam.Mikor mindenki vett ruhát , meg kiegészítőket , mentünk a fodrászhoz..Jesszuskám.
        -Amy , de rég láttalak.-ölelte meg Marsha a fodrászt.
        -Igen , utoljára szombaton.-nevetett Amy.-Na és most miért jöttél??-kérdezte.
        -Hát , mint tudod , holnap van az esküvőm és a lányoknak meg kéne csinálni a hajukat.Az enyémet holnap majd megcsinálod , mert nem akarom elaludni.-magyarázta.
        -Jól van , lányok van valami elképzelésetek??-kérdezte kedvesen.
        -Nekem van!!-jelentkezett Nicole.
        -Oké , akkor ülj le a székre és mond el mit szeretnél.-mosolygott Amy.Nicole elmondta Amy-nek , hogy mi az elképzelése , amiből ez lett:

  Következőbe Luci ült a fodrász székben.Nagyon csini hajakat csinál ez az Amy.Luci haja fél órás volt , egyszerű , de nagyszerű:

     London haját csak begöndörítette , Amy.De nagyon jól áll neki , csak szokatlan volt számunkra , mert neki olyan nyilegyenes haja van.Az eredmény pedig elképesztő volt:

      Én is beültem a fodrász székbe és egy egész órát benne csücsültem , el is állt a seggem...Bár egyszerű lett , nekem nagyon is tetszett.Szeretem a fonatokat:

    Nekem nagyon bejött a frizkóm.
               -Végre a büdös életbe egyszer nőies leszel.-hallottam a hátam mögül Marsha hangját.
               -Ne is álmodj!!-vigyorogtam.
               -De olyan lányos a hajad.-mosolygott.
               -Ezt ne mondd , mert monoklis menyasszony leszel.-mutattam rá fenyegetően.
               -Oké , oké.Igazából az éneden semmit nem változtathat semmilyen ruha vagy smink esetleg haj , mert te egy lázadó , vadóc kis csaj vagy.-mosolygott.
               -Köszönöm szépen.-mosolyogtam.
               -Szívesen.-mosolygott tovább.Következett a többi lány is a hajkészitésnél , szóval Amy pörgött ezerrel , úgyhogy minket befogott segítőnek.Így telt a délután , igazán jól telet szerintem.Sokat nevettünk , a legviccesebb az volt amikor Amy Hope orrára is fújt egy kis hajlakkot és úgy tette oda egyik haj tincsét és így Luci orra hegyéről csak úgy tudtuk leszedni a kis tincset , hogy ő azt visította "szedjétek le az orromról a kukacokaaaaaaaaaaaat".Nem kell mondanom , hogy szétröhögtünk az agyunkat.

§David szemszöge§

               A fiúkkal és Max-el elmentünk egy kávézóba , mert Max-nek kellett beszélnie egy "menedzserrel" (nem tudom leírni helyesen :D).Azt mondta nagyon fontos , mert így tudja felbérelni az énekeseket.Öt perc után meg is jött egy magas hapsi.
               -Jó napot!Maga Max Andny??-kérdezte.Max felállt és kezet fogott vele.
               -Jó napot , igen.-mosolygott.
               -Akkor beszéljük meg , hogy hova és hányra kell menjenek.-kezdte.
               -Holnap 3 órakor kell jöjjenek a Gone utca 89-es számára.Mennyibe fognak kerülni??-kérdezte Max.
               -Jól van , 1o.ooo fontba fog kerülni.-mosolygott.Mi még mindig nem tudtuk miről volt szó.Max odaadta a csekket , a férfi felállt , elköszönt és elment.
               -Mi van??-kérdezte Ben.
               -Az esküvőre zene is kell , ezért felbéreltem P!nk-et és Nate Ruess , Avril-t , Christina Perri-t, meg Olly Murs-t is , hogy lépjenek fel.-mondta komolyan.
               -Pro (profi) vagy.-jegyezte meg Tom.
               -Köszi , de most menjünk , még öltönyt kell próbáljunk.-mondta , felállt és vele együtt mi is kimentünk.Egy férfi öltöny boltba mentünk.Nekem úgy hatott , mint egy jelmez bolt , de mindegy.
               -Jó napot!!Pingvin jelmezért jöttünk.-köszöntem.
               -Jó napot , sajnálom ki kell , hogy ábrándítsam , ebben a boltban nem lehet jelmezeket vásárolni.-szólalt meg a szöszi eladó csaj.
               -David úgy érti , hogy öltönyöket szeretnénk venni.-helyesbitett Kyle.
               -Ohhhh , értem.-bólogatott vigyorogva.Aztán visszament a kis pult mögé és vissza egy mérőszalaggal jött.Aztán megállt előttem.-Méreteket veszünk.-jelentette ki , persze Ben félre is értette és elnevette magát.
               -Szóval , hányas méretet kell hozzak??-kérdezte és sajnos észre vettem , hogy sokszor ér a vállamhoz.Egy kicsit zavart.

Násznépnek

               -Nekem M-eset.-mondtam , miután mindenkinek megvolt a kosztüme , mentünk a tortát megvenni.Olyan nagy torta üzletbe mentünk be , hogy olyant még nem láttam.Max már meg is rendelte , úgyhogy csak ki kellett fizetni.Persze vett egyet a násnépnek és egyet nekünk , tiniknek.
                                                 

Tiniknek

 A helyszínre persze csak legutoljára mentünk , az erdőben fognak megesküdni és a buli az erdő melletti házban és udvaron lesz.Nagyon hangulatos egy hely.

    -Fiúk , valamelyikőtök kéne legyen a gyűrű vivő , aki a ko-
szorúslány mellett kell menjen , aki Sorelle.-mondta Max.

    -David vállalja.-mondta Larry.

    -Igen??-kérdeztem , erre meg a fiúk szúrósan néztek rám.-Igen.-vágtam rá.Mikor már azt hittük végeztünk , épp egy ékszer bolt előtt parkoltunk le.Gondolom a GYŰRŰÉRT (csupa nagybetűvel) jöttünk.Mikor beléptünk , egy öreg néni jött elő a pult mögül.A boltban voltak még órák , meg táskák és más ékszerek is.Max odament a nénihez és megölelte.
               -Örülök , hogy megint idejöttél.-mosolygott a néni.
               -Mindig nagy örömmel jövök ide , Misiss Gold!!De most kéne a gyűrű.
               -Azonnal hozom , addig igyatok egy kis teát , Cheryl!!Hozz teát Max-nek és a barátainak.-kiáltott és visszament a pult mögé.És egy lány bukkant fel egy tálca gőzölgő teával.Odahozta nekünk és mi elvettük.
               -Köszi.-mondtam és levettem egyet a tálcáról.
               -Szívesen.-csengett a vékony kis hangja , nem látszott nagyobbnak 14-nél.
               -De finom ez a teaaa.-markolászta Chad a bögrét.
               -Ühümm.-bólogattam én is.

               -Örülök , hogy ízlik.-mosolygott a lány.
               -És Max , ki ez a Misiss Gold??-kérdezte Tom.
               -Marsha édesanyja.-válaszolta.
               -Értem.-ekkor Missis Gold visszajött a pult mögül és odajött hozzánk egy kezében , amit átnyújtott Max-nek.Max kinyitotta és egy gyönyörű gyűrű volt benne , arany gyűrű volt , benne egy igaz kő.Nagyon szép volt.Még körül nézhettünk a boltban , én pedig azonnal megpillantottam egy nagyon szép karkötőt , ami elékeztetett Sorelle-re.
Abban a pillanatban Cheryl jött a hátamhoz és levette a tartóról a karkötőt.
               -Kinek lesz??-érdeklődött mosolyogva.
               -Ismered Max lányát??-kérdeztem.
               -Igen , aranyos lány.
               -Neki lesz.-pirultam el teljesen.
               -Jártok??-kérdezte.
               -Nem járunk...-mondtam elszomorodva.
               -És...mindegy.-miután kifizettem odamentem a fiúkhoz és Max-hez.
               -Mit vettél??-érdeklődött Tom.

               -Egy karkötőt.
               -Kinek??-kérdezte Max is.
               -Ööö...izé , nem megyünk haza??-tereltem a szót.
               -Szóval Sorelle-nek vetted??-kérdezte Tom.
               -Sorelle-nek?Mármint az én lányom Sorelle-nek??-kérdezte Max.
               -Igen.-válaszolt Larry.
               -Megnézhetem??-kérdezte tőlem.Én csak a kezébe adtam a kis dobozt , ő pedig kinyitotta.-Tetszeni fog neki.-mosolygott.
               -Akkor jó.-mosolyogtam , miközben kifele mentünk még a karkötő körbejárt a fiúk kezében.Nekik is tetszett és ők is vettek egy-egy karkötőt a barát nőiknek.Mikor hazaértünk a csajok még nem voltak otthon , ezért úgy döntöttünk , hogy filmet nézünk.Ezért betettük a Horrora akadva 6-ot , popcornt is csináltunk , viszont amikor az ajtó nyitódott és utána becsapódott , úgy megijedtünk , hogy mind leugrottunk a kanapéról , Ben fel is sikított.A lányok és Marsha röhögve jöttek be a nappaliba és felkapcsolták a villanyt.
               -Mitől ijedtetek ennyire meg??-kérdezte Hope nevetve.
               -Hát , betettük a Horrora akadva 6-ot és miután ugye ti becsaptátok az ajtót és megijedtünk.-vigyorgott Kyle.
               -Oké skacok , most jobb ha elmentek lefeküdni , mert holnap 5-kor kelünk.-mondta Max.
               -Oki , én irtóra elfáradtam a sok vásárlásban.-mosolygott Sorelle , én pedig sajnos a szemébe néztem , ami azt jelenti , hogy nem szabadulok onnan egy ideig.Szerintem úgy 1o percig biztosan néztem , mert arra lettem figyelmes , hogy Randy a karomat rángatja és azt mondogatja , hogy menjek lefeküdni.
               -Jaj , jó.Kicsit elbambultam.-motyogtam és Sorelle felé igyekeztem , aki mosolyogva felment a szobájába a sok cuccával.Mikor utána beértem elővettem a kis dobozt a karkötővel.
               -Sorelle , hoztam neked valamit.-mosolyogtam és odaálltam elé.
               -Mit hoztál??-kérdezte , közelebb jött hozzám és feltette a kezeit a mellkasomra.
               -Ezt.-adtam oda neki.Mosolyogva elvette tőlem és kinyitotta.Ez után a szája elé kapta a kezét és a nyakamba ugorva megpuszilt.
               -Ez nagyon szép.-mosolygott még mindig a karomban.
               -Reméltem , hogy tetszeni fog neked.
               -Ez nagyon szép!!-áradozott.-Köszönöm!
               -Szívesen , de most aludjunk.-mondtam , felkaptam a karomba , megfordultam és háttal beledőltem az ágyába.Sorelle-el a mellkasomon aludtam el és ébredtem fel.Reggel fél ötkor hallottam Marsha hangját beszűrődni a szobájából.Egyesével benyitott minden szobába és azt ordibálta "keljetek fel , mert nem tudunk elkészülni gyorsan!!Ki az ágyból , te kis alvó húsgombóc!!" , ezt sajnos nálunk is megcsinálta , de a mondta felénél megakadt és az ajtófélfának támaszkodva nézett minket.Annyira mosolygott , hogy azt hittem egy banánt egybe befalt.
               -Jó reggelt!-mondtam álmosan.
               -Keljetek fel!!-mondta és otthagyott.Sorelle haját simogattam mire felkelt.

§Sorelle szemszöge§


               Arra ébredtem , hogy David simogatja a hajam és a nevemet suttogta.Mosolyogva nyitottam ki a szemem.
               -Jó reggelt!!-mondtam álmosan.
               -Fel kell kelni , mert különben Marsha rendesen kiakad.-mondta mosolyogva , aztán felállt elvette az öltönyét , de mielőtt még bement volna a fürdőmbe , felpattantam , felvettem a székről a ruhámat és a cipőmet és berohantam a fürdőbe velük.De mielőtt becsuktam volna az ajtót egy puszit nyomtam David orrára.Bent hallottam David nevetését.Gyorsan levettem magamról a pulcsit amiben aludtam , lezuhanyoztam és felvettem a fehér csipke ruhámat , a cipőm is felvettem , aztán olyant tettem , amit nagyon ritkán , felvittem egy halvány fekete sminket.Mosolyogva tipegtem ki a fürdőből és megláttam David-et , aki az ágyamon ült , mikor meglátott szerintem lefagyott.Mosolyogva felállt és elém sétált , a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
               -Ész vesztően nézel ki.-mondta lassan , aztán bement a fürdőszobába.Gyorsan elkészült és miután kijött , én átmentem Marsha szobájába , segíteni neki és a lányoknak.Mikor beléptem a csajok ámulva néztek rám.
               -Mi az??-kérdeztem mosolyogva.
               -Gyönyörűen nézel ki.-tárta szét a karját DarCy.
               -Nem ér a menyasszonynál szebbnek lenni!!-szidott le Marsha.
               -Én nem vagyok szebb , mint te!Na , miben kell segíteni??-kérdeztem.      
               -A sminkem kicsit furán néz ki , segitesz??-kérdezte , odasiettem és szem ügyre vettem , a kicsit türkizes-fehéres sminket.Aztán letöröltem teljesen.Pár perc múlva egy füstös fehér-szürke sminket fejeztem be és elégedetten néztem az arcára.
               -Szerintetek milyen??-kérdeztem.
               -Nekem nagyon tetszik!-jelentette ki London.
               -Aha , szerintem is szép!!-mondta Luci.Miután felhúztuk Marsha cipőjét le is mentünk a lépcsőn.
Marsha:

Így néz ki Marsha

London:

 




               







 Cloé:

 












 Fernesty:
 











Breacey:

            















Lucia:

Hope:

Nicole:

DarCy:

  
Sorelle (én):

               
                    A fiúk már mind lent voltak és minket vártak , mindenkin fekete szmoking volt , csak az apám volt krém színű öltönyben.A fiúk annyira csodálkozó arcokat vágtak , hogy nem bírtam tovább és elnevettem magam.
                    -Min nevetsz??-értetlenkedett James.
                    -Mert olyan kaki fejet vágtok!!-mondta DarCy.
                    -Kaki??-húzta össze a szemöldökét értetelenkedve David.
                    -Aha , tudod , amit ürü....-akarta volna befejezni de Max félbeszakította.
                    -Mennünk kéne.-mondta és noszogatva kitessékelt minket a házból.

Miután beültünk a kocsikba , egy hosszú út után megérkeztünk egy csodás helyre , valahol az erdő szélén lehetett.Gyönyörűen nézett ki , két felől padok , köztük egy kis hely , ahol az oltárhoz lehet menni.És persze ott vannak még a padsorokat kétfelőlről szegélyező fák , amikről lelógtak vékony drótok amiken fehéren világitó kis bogyók voltak.És minden tele volt fehér kicsi virágokkal , a nász nép fele megérkezett.Ahogy odaértünk , nekem Marsha-val kellett menjek , mert én voltam a koszorús lány.Az emberek mind leültek , és mikor a zongorás is elkezdte ütögetni a zongorát , Marsha az apja karába karolt és az oltár felé igyekezett.Én és David pedig utánuk , mert David a gyűrűs srác. :D Közben apám a pap mellett szétizgulta az agyát , aminek semmi értelme , mert már volt egy esküvője és azon nem görcsölt ennyit... Na mindegy , a lényeg végre odaértünk az oltárhoz , a pap ledarálta a sok izét , amit kell mondani , aztán a végéhez érve én is figyelni kezdtem.
                    -Én , Max Andny , fogadom , hogy..-kezdte a pap.
                    -Én , Max Andny , fogadom , hogy szeretetben , boldogságban , szomorúságban , betegségben , egészségben melletted leszek Marsha Fox.-fejezte be.
                    -Én , Marsha Fox , fogadom , hogy szeretetben , boldogságban , szomorúságban , betegségben , egészségben melletted leszek Max Andny.-mosolygott Marsha.
                    -Kérem e gyűrűket.-mondta a pap , David előhúzott a zsebéből egy kis dobozt és Max felé tartotta.Miután apám felhúzta Marsha ujjára a gyűrűt , megcsókolták egymást aztán elindultak a kocsi felé.Én a srácokkal mentem egy kocsiban.Mikor megérkeztünk a helyszínre , apám egyből magához és néhány haverjához hivott , de mivel nem volt szivem David-et lerázni (meg amúgy is) odarángattam apámékhoz.
                    -Sorelle , ő itt a nagybátyád , Carl.-mutatott be neki.Közben pedig próbáltam nem nevetni , mert a hátamnál álló David folyamatosan a nyakamat puszilgatta és ettől kirázott a hideg.
                    -Hello , Carl!-mosolyogtam a lehető legvalósághűbben.
                    -Olyan nagy lettél , az a fiú a hátad mögött jól érzi magát??-kérdezte értetlenül a bácsikám , aki nem nagyon értette , hogy David miért is nyalja a nyakam.-Ő a barátod??-tette fel a nagy kérdést.
                    -Nem , ő nem a barátom , és nem sajnos nincs jól.Súlyos problémái vannak , azt képzeli magáról , hogy egy kutya.-suttogtam el a végét , és egyből elröhögtem magam Carl elképesztően vicces arcán.
                    -Na kössz , bemutatsz engem úgy , mint aki azt képzeli magáról , hogy egy kutya??-kérdezte David.
                    -Azt hiszem erről van szó.-vigyorogtam.
                    -Akkor hadd mondjam el , Carl , Sorelle egész életében ló akart lenni.-mesélte David.
                    -Igen , minden álmom volt , hogy vadon vágtathassak , hogy a szél belekapjon a bazinagy sörényembe és , hogy percenként , úgy 6o bogarat lenyeljek.-nevettem kiábránditóan.-Érezd magad nagyon jól , Carl!!-tettem a kezem a vállára mosolyogva.
                    -Meg lesz.-bólintott és elment sütiért.Apám pedig a röhögőgörcs szélén állt.
                    -Öhm , azt hiszem meg jöttek az énekesek.-nézett a nagy limóra , ami épp akkor érkezett meg a helyszínre , ami két külön részből állt , volt egy benti és egy kinti része:

Kinti rész

Benti rész

            
                  
                 Apám elment köszönteni az énekeseket , addig mi odamentünk a többiekhez.Aztán elröhögtük magunkat , mert Ben épp két makrélát gyömöszölt az orrába.
                 -Ben , az paprikás.-figyelmeztettem , aztán , mintha a szavam parancs lenne , prüszkölni kezdett.
                 -Adjatok valamit inni.-motyogta rekedten és a kezembe nyomta a két makrélát.Én meg , mintha mi sem történt volna hátradobtam.Persze , hogy a nénikém hajában landolt.Miközben én visszafordultam a többiekhez , Ben épp egy üveg "mindegy mi az , megiszom" alapon kortyolgatta a szójaszószt.
                 -Ben , az szójaszósz.-szóltam neki.
                 -Olyan ize van , mint egy mókuskakának.-gondolkodott.
                 -Te mikor ettél mókuskakát??-akadt ki Nessy.
                 -Öööö...nem tudom...valamikor az oviban lehetett.-gondolkodott.
                 -Csak én nem szeretek vissza gondolni a gyerekkoromba??-kérdeztem.
                 -Azt hiszem csak te , de miért , nem szeretted a gyerekkorod??-kérdezte Luci.
                 -A kedvenc játékom a kalapács volt , a többit meg találd ki!!-mondtam neki , erre a többiek mind elkerekedett szemmel néztek engem.
                 -Mégis van olyan dolog amit nem akarok tudni Sorelle-ről.-szólalt meg David.
                 -Halgat , kutya!!-szóltam rá.
                 -Wof , wof!!-vakkantott és megnyalta az arcom.A többiek meg elképedve néztek ránk.
                 -Oké , nem tudom , hogy az előbb mi történhetett és most már nem is érdekel.-vágta rá Breacey.
                 -Ez egy igazán jó ötlet.-értett egyet London.
                 -Menjünk , nézzük meg , hogy kint van-e az asztalunk.-tanácsoltam.Kifelé vettük az irányt és meg is találtuk , a menyasszonnyal és a vőlegénnyel egy asztalnál ülünk , milyen megtisztelő. :D 
                 -Ki van a szinpadon??-kérdezte Tom a benti és a kinti rész között elhelyezett szinpadra mutatva.
                 -Az nem Olly Murs??-kérdeztem.És igen , eltaláltam!!Ott volt Olly Murs!!!!!!OMG!!
                 -Te jó ég!!Az Olly Murs!!-mondta elképedve DarCy.Aztán lassan felcsengült egy dal , nagyon tetszett nekünk.Marsha-t kerestem a tekintetemmel , meg is kaptam a bárpultnál , ezért odasiettem hozzá.
                 -Bakker , Max komolyan elintézte , hogy Olly Murs fellépjen itt??-kérdeztem elképedve.
                 -Nem csak őt intézte el.-kacsintott rám.Dúdoltam tovább a számot és arra lettem figyelmes , hogy valaki néz engem , éreztem , hogy néz valaki.Nem tudtam , hogy ki , vagy miért , de nézett , éreztem.
                 -Sorelle , majd az esküvő után kell adnom neked valamit.Mert akkor már hivatalosan is a lányom leszel.-mosolygott keserűen.
                 -Valami baj van??-kérdeztem kapásból.
                 -Örülök , hogy a láynomnak szólithatlak.-mosolygott.-De ennek vannak hátulütői is.-meredt a messzeségbe.
                 -Értem , akkaor majd megbeszéljük.-simitottam meg a karját és visszasétáltam a többiekhez.-Mindenki jól érzi magát??-kérdeztem körbe.
                 -Állati jól.-bólogatott Randy.
                 -Sziasztok.-jött oda apám , nekem megállt a vér az ereimben.-Sorelle , emlékszel még Nick-re??-kérdezte.
                 -Már hogyne emlékeznék??-háborodtam fel , a szemem előtt pörgött le három év az életemtemből.-Mit keres ez itt??-kérdeztem flegmán.
                 -Én is örülök , hogy látlak , Sorelle.-mosolygott eszelősen.
                 -Én annál inkább.-húztam el a számat.
                 -Sorelle , hol van az ofőd??-kérdezte apu.
                 -A pultnál van Nicole-al.-mutattam előre.Apám elindult a pult felé és el kezdett beszélgetni Olly-val , és itt hagyta Nick-et.-Mit akarsz??Elcseszni az életemnek ezt a felét is??-kérdeztem idegesen felé fordulva.David és a fiúk pedig követték minden mozdulatomat.
                 -Sorelle , tudom , hogy egy kicsit eltoltam a dolgokat...-kezdte de félbeszakitottam.
                 -Mi az , hogy egy kicsit eltoltad??Meg is halhattam volna!!Miattad!!Amit tettél az megbocsájthatatlan!!-akadtam ki és ösztönösen a nyakamhoz kaptam , még sajnos meg volt a heg.
                 -Nem hiszem el , hogy még mindig haragszol ezért!!-csóválta a fejét.
                 -Már , hogyne haragudjak , amikor két hétig agyongyötörtél , megaláztál , megkinoztál , halálközelbe jutattál és hozzá ne tegyem azt , hogy szinte meghaltam a gyötréseidben??-kérdeztem felháborodottan.
                -Tudom , hogy elszúrtam , de azt akarom , hogy kezdjük előlről.-ez komolyan megbolondult??Én soha többet a büdös , rohadt életbe nem fogok vele előlről kezdeni semmit!!
                -Soha többet nem akarlak látni!!-ráztam a fejem , és mivel láttam , hogy nem nagyon akar sehova se menni , közelebb léptem , de David megelőzött.
                -Hallottad Sorelle-t , nem akar már látni , úgyhogy jobb ha most elmész.-mondta higgadtan , de mégis parancsolóan.Nick csak gúnyosan elmosolyodott.
                -Szóval te vagy Sorelle új pasija??Istenem , de megható ahogy próbálod védeni!!Komolyan , valamilyen szinten érdekel is , csak ez engem nem fog megakadályozni!!Sorelle , tudom , hogy szeretsz még , csak mondd ki és minden megváltozik!!-mondta , összeszorult a gyomrom.
                -Nick , Sorelle már nem érez irántad semmit!!Úgyhogy menj el innen!!-szólt rá szigorúan DarCy.
                -Ezt az ő szájából akarom hallani!!-mondta artikuláltan.
                -De , de érzek iránta valamit , undort!!Menj el innen!!-mondtam az ajtóra mutatva.
                -Még meg fogod bánni ezt , Sorelle!!-nézett vissza rám.Összehúzott szemekkel néztem , ahogy elhagyja a helyet.A többiek egy emberként fordultak felém.
                -Mit csinált ez a pszichopata neked??-kérdezte egyből DarCy.
                -Még mikor Puerto Rico-n laktunk , megismerkedtem Nick-el , sajnos nem az a fajta társaságba kerültem , ahova az ember szivesen megy.Nick és én is még 5-8-asok lehettünk , és totál egymásba estünk , akkor 5.-es voltam.El kezdtünk járni , aztán derült égből villámcsapás , elvitt egy erdőbe , egy házba.Felvitt az egyik szobába , megkötözött és gyötört engem.Minden mennyiségben.Valamit akart , még most sem tudom , hogy mit...Addig kinozott , hogy már nem tehettem semmit.Egyik éjjel , egy tőrt szegezett a nyakamhoz , iszonyatosan fájt...És abban a pillanatban , apám és néhány rendőr lépett a szobába.Nick-et azzal fenyegették , lelövik , ha nem hagy békén.Persze egyből elengedett , és az után már csak három évet kellett vele együtt kibirjak , ahányszor tudott , bántott.Igazi csoda volt , amikor elköltöztünk onnan.-fejeztem be a monológomat.
                -A gondolattól is kiráz a hideg , hogy egy ilyen mocskos állattal kellett egy suliba járnod.-rázta a fejét London.
                -Sorelle , nem tudom te , hogy vagy vele , de ez a srác egy diszbuzi.-mondta Ben.
                -Igen , Ben , ez abszolút megoldja a problémámat.-dicsértem meg.-Amúgy szerintem is az.
                -Menjünk má' lassúzni!!Nem azért jöttünk , hogy itt most azon gondolkodjatok , hogy mennyire egy seggfej ez a Nick.Erre mind rájöttünk , csakhogy elfelejtetek egy fontos dolgot , hogy ez itt Max és Marsha esküvője.Nem befojásolhatja a kedvünket egy köcsög!!-magyarázott nekünk Larry , és mint mindig igaza volt.
                -Na menjünk lassúzni , úgy is egy lassú szám megy.-mondtam és megfogva David csuklóját , rohantam is a tánctérre.Ahol már voltak egy csomóan , igy minden haverom táncolni kezdett.David nyaka köré fontam a karom , ő megfogta a derekam és egymás szemében elveszve lassúztunk.Az arcomról nem lehetett letörölni a mosolyt.Annyira boldog voltam.
                -Mire gondolsz??-kérdezte összevont szemöldökkel.
                -Sok mindenre.-mosolyogtam.
                -Például??-faggatott tovább.
                -Arra , hogy a gumimaci miből készül??-kérdeztem vissza , mire ő felnevetett.
                -Azt sajnos nem tudom megmondani , mert még én sem tudom.Ezen az igazán fontos témán kivül??
                -Hogy majd én is ilyen szép és meghitt esküvőt akarok majd.-gondolkodtam.
                -Ez igazán szép gondolat.Szereted a szép művészetet??
                -Nem , a szép fűrészeket szeretem.-vigyorogtam , erre megint felnevetett.
                -Azokat én birom.Kedvenc banda??-kérdezte.
                -Paramore , KoRn , Imagine Dragons , Linkin Park , One Direction ilyenek.-soroltam.
                -Aha , értem.
                -Neked??
                -Green Day , KoRn , majdnem azok amiket te is szeretsz.-mosolygott és erősebben húzott magához.
                -Az jó.-mosolyogtam , valaki megütögette a vállamat.
                -Szabad??-kérdezte apám és kinyújtotta a kezét.
                -Nem baj??-kérdeztem David-et , ő csak megrázta a fejét és elkezdett Marsha-val táncolni.Mosolyogva tettem apám vállára a kezem és elkezdtem táncolni vele.Úgy élveztem ezt az együtt töltött időt.Minden percet kiélveztem amit együtt eltölthettünk.
                -Valami baj volt Nick-el??-kérdezte.
                -Te nem is emlékszel arra a három évre , igaz??-kérdeztem vissza.
                -Valami nagyon homályosan igen.-ismerte be.
                -És mire pontosan?
                -Arra , hogy nem kell féltselek tőle.-mivan????Komolyan azt hiszi, hogy nem kell féltsen tőle??És bevillant egy kép, apám nem emlékezhet arra, hogy Nick egy pszichopata, mivel ezt az egész egy rossz álmomnak tűnik neki.Pedig ez távolról sem egy álom.
                -Apu, ez sajnos nem igaz, igazából nagyon is távol kéne magam tartsam tőle.Ezt igy gyorsan nem tudom elmagyarázni, de higgy nekem.Ő nem az az ember aki változik.Tőle igazán kéne, hogy félts.
                -Értem, kár.Pedig jól nézett ki.Ám David-et jobban kedvelem.-mondta mosolyogva.
                -Én meg nem tudom mit érzek.-mondtam és lebámultam a földre.
                -Na tovább nem fárasztalak, mert látom, hogy a fiúk akiket hoztál táncolni is szeretnének veled.
                -Jah, Randy-ék jó szoba társak.-mosolyogtam.
                -Hogy mi van??A szoba társaid??-kérdezte, de akkor már késő volt, mert kibújtam a karjaiból és odasiettem a fiúkhoz.
                -Apud most tudta meg, hogy egy szobában vagy hét fiúval??-kérdezte Larry szemtelenül.
                -Aha, kicsit kiakadt.-mondtam és elhúztam a számat.
                -Figyi, Sorelle, akarsz táncolni??-kérdezte Randy, a kezét hátul összefogta, a szemével a földet nézte és a lábát össze-vissza húzogatta a földön.
                -Hát persze, hogy táncolok veled!!-nevettem fel.
                -Na gyere, ropjunk!!-röhögött, megfogta a csuklóm és a tánctérre vonszolt.Ott a derekamra tette a kezét, a nyaka köré fontam a karom és táncolni kezdtünk.
                -Figyelmet kérek!!-kiáltotta Nate Ruess a színpadról.-Ezt a dalt Marsha és Max kapja!!Sok boldogságot nektek!!-mosolygott, aztán P!nk is felment a szinpadra és énekelni kezdtek .P!nk-nek gyönyörű krémszinű ruhája volt.Nate pedig egy fekete öltönyben volt.
                -Jól néz ki az a gitár.-mondta Randy és a gitárral szemezett.
                -Ahamm.-mondtam és gondolkodni kezdtem.Randy és David tud gitározni, én tudok énekelni és gitározni, Ben dobolni.Egy nagyon jó ötletem támadt hirtelen.-Mit gondolsz apám örülne ha mi fellépnénk??-kérdeztem.
                -Attól függ, ha egy nu metál dalt énekelünk akkor aztán nem hiszem, hogy örülne neki.-mosolygott.
                -Én egy nagyon jó dalra gondoltam, és szerintem a nu metál dalok nagyon is megnyugtatóak.-"háborodtam" fel.
                -Te egy beteg ember vagy.-vigyorgott.
                -És erre meg mikor jöttél rá??-kérdeztem nevetve.-Na szóljunk a srácoknak, hogy fellépünk.-mondtam és indultam is.
                -Na srácok, Sorelle-nek az jutott eszébe, hogy lépjünk fel és énekeljünk.-mondta Randy.
                -Nekem tetszik ez az ötlet!!-mondta David.
                -Neked mi nem tetszik amit Sorelle talál ki??-kérdezte Larry.
                -Befognátok??-kérdeztem.-Most a lényeg, hogy felmenjünk a szinpadra és előadjunk egy dalt.
                -De melyiket??-kérdezte Ben.
                -A Wonderwall-t.-mosolyogtam.-De csak, ha nektek is megfelel.
                -Nekem jó.-mondták szinte egyszerre.Én meg széles mosolyra húztam a szám.
                -Engem meg idegesit ez a cipő vagy nem tudom mi.-húztam el a szám.-Jobb ha lecserélem, várjatok meg.DarCy gyere velem.-mondtam és magam után húztam a kocsi felé.Kivettem a táskámból egy pár bakancsot és lecseréltem.Hihetetlen, hogy eddig meg tudtam állni rendesen, életem nagy részét Vans cipőkben jártam le.Pont most nem fog ez megváltozni.
                -Te bezzeg hozhattál bakancsot!!-mutogatott rám.Én meg vigyorogva megráztam a fejem.
                -Eléggé ismerem Max-et, hogy pont ezért nem fog kiakadni.A több mint tíz év megtette a hatását, ismerem minden mozdulatát.Minden gondolatát és mindegyik reakciójára fel vagyok készülve.-mosolyogtam.
                -Hű.-motyogta és vissza is indultunk.
                -Fiúk, megmondom Alex-nek, hogy most jöjjünk mi.-mondtam és Alex felé indultam.-Szia, van egy kérésem, Alex.Lehetne, hogy a következő számot mi adjuk elé??-kérdeztem mosolyogva.
                -Persze, semmi akadálya.-vont vállat.Intettem a fiúknak, hogy jöhetnek.-És mit fogtok előadni??
                -Az titok.-P!nk és Netan lejöttek a szinpardól, Alex pedig felment.
                -Most pedig csak Max-nek és Marsha-nak, Sorelle és a fiúk önnek.-mondta és döbbenet, mindenki a színpadot leste.Mosolyogva felmentünk a szinpadra, odaálltam a mikrofon elé, a fiúk is elfoglalták a helyüket, Ben pedig elkezdte a ritmust.Az egyik kezemmel a mikrofont, a másikkal a combomon ütöttem a ritmust.Nagyon jó volt látni, hoy mindenki minket néz.Mosolyogva figyeltek minket.Marsha szinte elsírta magát pedig még nem is kezdtem énekelni.Max pedig, ő Max-os volt, csak elismerően nézett engem.Én pedig mosolyogva visszanéztem rá.
                -Today is gonna be the day.That they're gonna throw it back to you.By now you should've somehow.Realized what you gotta do.I don't belive that anybody.Feels the way I do about you now.-kezdtem.-Backbeat the word was on the street.That the fire in your heart is out.I'm sure you've heard it all before.But you never really had a doubt.I don't believe that anybody.Feels the way I do about you now.And all the roads we have to walk along are walking.And all the lights that lead us there are blinding.There are many things that I would.Like to say to you.I don't know how.-olyan jó volt énekelni.David pedig mindig engem nézett, mintha hipnotizálnám őt.-Because maybe.You're gonna be the one who saves me.And after all.You're my wonderwall.-énekeltem és az utolsó mondatnál David-re néztem.Mert ami a dalban volt igaz rá is.Ő meg elpirult.-Today was gonna be the day?But they'll never throw it back to you.By now you should've somehow.Realized what you're not to do.I don't believe that anybody.Feels the way I do.About you now.And all the roads that lead to you were winding.And all the lights that light the way are blinding.There are many things that I would like to say to you.I don't now how.I said maybe.You're gonna be the one who saves me.And after all.You're my wonderwalll.I said maybe.You're gonna be the one who saves me.And after all.You're my wonderwall.I said maybe.You're gonna be the one that saves me.You're gonna be the one that saves me.You're gonna be the one that saves me.-fejeztem be, nagyon jól éreztem magam.És a legjobb, hogy a végén mindenki állva tapsolt nekünk.-Azta!!Köszönjük nektek!!Max, Marsha köszönöm nektek is!!A fiúk nevében is köszi!!-mondtam.Lementünk a színpadról és a fiúk egyszerre öleltek meg engem.-Oki, elég volt!!Fiúk, belőlem csak egy van!!-nevettem.
                -Jah, mert te pótolhatatlan vagy.-mondta Ben.-De meg kell kérdezzem.Komolyan egy bakancsban vagy??-kérdezte hunyorogva.
                -Aha, baj??-kérdeztem vigyorogva.
                -Áh, nem.Vártam mikor unod meg a magassarkút.-legyintett.Visszamentünk az asztalunkhoz, mert meghozták a levest.
                -Sorelle, olyan hangod van mint Hayley Williams-nek.-mondta Nicole, mikor leültünk.
                -Köszönöm, de azért annyira nem vagyok jó.-legyintettem.DarCy és David között ültem.
                -Dehogy nem.-mondta DarCy is.
                -Sorelle, ne vitatkozz velünk.-rázta David a fejét.
                -Oki, de csak mert veletek nem szeretek vitatkozni.-mondtam.-Te jó ég!!Leila, mekkorát nőttél!!-mondtam és legugoltam, hogy a felém száguldó unokahúgomat felkapjam.
                -Szia, Sorci!!-ölelt meg.
                -Milyen csini vagy!!-mosolyogtam.
                -Te is cini vagy.-mosolyodott rám.
                -Köszönöm.Zac is itt van??
                -Ki ez a szépség??-kérdezte London.
                -Ő az unokahúgom, Leila.Leila, ő itt London.
                -Szia mia.-intetegetett bele az arcába.
                -De ari vagy.-szoritotta össze London az arcát, mármint a sajátját.-Valahonnan nagyon ismerős vagy.-gondolkodott.
                -London, Leila gyerekmodell.-mosolyogtam.
                -Ne szivass.
                -Én nem.-ráztam a fejem.-Akkor itt van Zac??-kérdeztem újra.
                -Aha, Zacyy, gyele ide!!-integetett Zac-nek.       
                -Egy kicsit odaadlak London-nak.Gyere ide pöttöm.-tártam szét a karom.(nem félreérteni xDD)
                -Szia Solelle.-tipegett oda Zac, utána meg Emily.
                -Hali, Sorelle, rég nem láttalak.-mosolygott Emily (a kis kölykök anyukája).
                -Én sem téged, örülök, hogy látlak.-mosolyogtam és felkaptam Zac-et.Annyira kicsi, és olyan aranyos. : ) 
                -És te hogy vagy, Solelle??-kérdezte a hajamat piszkálva.
                -Köszönöm jól, és te??
                -Hát tudod, nad a váccság és nem kapok egy új kocikát.-biggyesztette le a száját.
                -De nagy problémád van neked, te kis huncut.-csikiztem meg a hasát, amitől egyből kacagni kezdett.És nekem is nevetni támadt kedvem, a kicsik mindig is nagy hatással voltak rám.
                -Szép ruhád van, Sorelle.-dicsért meg Emily.-Mikor is voltál utoljára ruhában??Jah, hát persze hét éves korodban és akkor is Vans cipővel.
                -De bordó volt.-tettem fel az ujjam.
                -A ruha meg kék.-rázta a fejét nevetve.
                -Jah, semmit nem változtam.Te hallod, az nem Jake??-kérdeztem az ajtó irányába meredve, ahol azt hiszem Jake állt.-Az komolyan Jake??-akadtam ki egyhamar.
                -De igen, ő az.-mondta Emily.-De miért baj??Azt hittem jártok.
                -Csak jártunk.Amikor az új sulimba készültem, akkor szakitottunk.-mondtam és próbáltam elbújni, igy a fiúk mögé álltam.
                -Bújocskázol, Sorelle??-kérdezte Tom nevetve.
                -Aha, mondjuk.Itt van Jake.-guggoltam le.
                -Azt mondtad bemutatsz neki.-emlékeztetett David.
                -Egyszer úgy is megtalál.-rázta a fejét Randy, de azért az Istenért sem álltak volna el előlem.
                -Ja, az nem most lesz.
                -De igen, mert épp erre tart apád és az a Jake, vagy ki.-hunyorgott Ben.És akkor inkább azt láttam jónak, ha nem bújkálok tovább.Felálltam és David mellé álltam.
                -Sorelle, milyen rég nem láttalak.-mindenki ezzel a dumával jön, hogy "Sorelle, milyen rég nem láttalak"??Ott a Facebook, a Twitter, az Instagramm, a Tumblr, mindenhol meg lehet találni a képem, még a fényképalbumokban is.Jake mosolyogva közeledett felém.
                -Szia, Jake.-mosolyogtam erőltetetten.Elég félelmetesen nézhettünk ki, egy lány, a háta mögött hét fiúval, akik bármelyik pillanatban képesek lepofozni.Szép montázs. :D
                -Hogy vagy??-kérdezte.
                -Jól köszi.És te?
                -Megvagyok.
                -Ők a haverjaim.-mutattam hátra.-Ben, Tom, Larry, Kyle, Chad, Randy és David.-mutattam egyenként a fiúkra.

                -Értem, jössz táncolni??-kérdezte.Hátranéztem David-re, ő bólintott és elindultam Jake felé.DarCy pedig David-el ment, hogy megfigyeljenek minket.
                -És, mi van veled mostanában??-kérdezte, mikor megálltunk a tánctéren és Avril énekelt.
                -Hát egy kicsit megváltozott az életem.Van egy csomó lány és fiúhaverom, egy csapat csitri akik utálnak.Jófej tanárok.Egy jó szoba, amiben a fiúk a szobatársaim.-vontam vállat.-Veled mi jó történik??
                -Hát, Sasha most nagyon nyomul rám.És úgy tesz mintha engem ő érdekelne.-forgatta a szemét.-És mióta elmentél, Joe és majdnem mindenki kiszállt a focicsapatból.-na ezt nem gondoltam volna.Mert én elmentem, egy másik városba, egy másik suliba??Ez hihetetlen!!
                -Komolyan mondod, hogy Joe kilépett a focicsapatból??
                -Igen és miután elmentél, a sulirádiót nem Anne vezeti, ahogy kérted, hanem Frank, az új spanyol fiú, aki helyetted jött.-fintorgott.
                -Te jó ég!!Igy ahogy most elmondod, a suli kivülről úgy néz ki, mint egy bolondokháza!!Egy spanyol vezeti a sulirádiót??A focicsapat majdnem feloszlott??
                -És kockák vették át a fiúk helyét.Az egyik edzést mi is néztük, tudod, a titkos ablakból.A kapus, labdával együtt bedőlt a kapuba, egy kis rugástól.
                -Na ne!!-vigyorogtam.-Hát az milyen már??Én öt évesen bevertem egy ötödikes fogát.Ezek meg tizenöt évesen nem tudnak megfogni egy feléjük rugott labdát??Komoly.
                -Hát ja, de most mennem kell, igy is túl sokat voltam itt.Majd még beszélünk.-ölelt meg.
                -Oké.-intettem, a már távolodó alak felé.-Hihetetlen milyen sokat változott a sulim.-ingattam a fejem, mikor David mellém állt.
                -Gyere kajálni.-mondta és a csuklómnál fogva húzott az asztalhoz.David mosolyogott, és az asztal alatt a kezét a combomra tette, aztán fel-le huzogatta a tenyerét.Én meg csak kuncogtam.DarCy pedig felvonta a szemöldökét.
                -Sorelle, jól vagy??-kérdezte.
                -Nem tudom.-ráztam a fejem kuncogva.
                -Oké, szerintem te beteg vagy.-bólogatott.Erre David kissé megszoritotta a combom, amire nagyon csikis vagyok.És feröhögtem, de úgy, hogy az egyész asztal engem nézett, ahogy lefordulok a székemről és a hasamat fogva röhögök a földön.
                -Azért ennyire nem szoritottalak meg.-rázta a fejét David és felhúzott.
                -Nagyon csikis vagyok.-bizonygattam.
                -Amint a mellékelt ábra mutatja.-nevetett.A gyengémre tapintott.
                -Bizony.-huzogattam a szemöldököm.-Ben, mi a szart csinálsz??-kérdeztem.Ben épp a nénikémhez beszélt, na jó, az túlzás, hogy beszélt, inkább kiabált, egy borosüveggel(!!) a kezében.Odarohantam, hogy elküdjem onnan, mielőtt Brigit nénikém gyogyóházba köldené.
                -Pálinkás jó reggelt, Dances (olvasd:Dáncsesz)!!-mondta és átkarolta a vállam.-Végzősök lettünk.-jelentette ki.
                -Ez mikor történt??-csodálkoztam.
                -Tiz perce.-végta rá.-Én öregedtem három évet, te pedig Dances, húsz évet fiatalodtál.-rázta az üveget.És csuklani kezdett.
                -Nem vagyok húsz éves, igy nem tudtam...mindegy.-legyintettem.-Szent szar Ben, mi van...a füledben??-kérdeztem hunyorogva.
                -Olajbogyó, kérsz??-vette ki a füléből és odanyujtotta nekem.
                -Nem kössz.-ráztam meg a fejem.-Apa!!-szóltam oda Max-nek.
                -Igen??-kérdezte.
                -Kész' ulajbugyút??-kérdezte Ben intelligensen.
                -Ulajbugyút??-ráncolta a szemöldökét.
                -Olajbogyót, a füléből szedte ki.-tolmácsoltam.
                -Aha, nem kössz.
                -Na, Ben kicsit becsipett, mit csináljak vele??Az előbb Brigit nénikével beszélt a fasirtról.Azt hittem, hogy a nénikém elküldi őt egy gyogyóházba.
                -Nem tudom, igyon sok vizet és mindig legyen mellette valaki.-legyintett.-Ma mindenki ilyen állapotban lesz.-tette hozzá.
                -Na gyere, Ben menjünk Cloé-hoz.-vonszoltam.-Cloé, vigyáznál Ben-re??
                -Hát pérsze.-mosolygott.Leültettem Bent mellé és odamentem a lányokhoz.
                -Csajok, lopjuk el a menyasszonyt.-tanácsoltam.
                -Jó, de hogyan??-kérdezte Hope halkan.
                -Megmondjuk, hogy kicsit elkenődött a sminkje és jöjjön velünk, mi majd megcsináljuk neki.-gondolkodott London.
                -Ez jó.-mutattam rá.-A fiúk meg elrabolhatják Max-et.Randy!!!Gyertek ide!!
                -Igen??-kérdezte.
                -Lopjátok el Max-et.-vágtam rá.
                -Be akarsz perelni minket??Az emberrablás bűn.-szidott le Tom.
                -Hülye, ez egy esküvő.Itt ellophatod a vőlegényt, és ahhoz, hogy visszaadjuk, ők kell csináljanak valami olyat, amit ti találtok ki.Próbatétel.-tártam szét a karom.
                -Jó, van egy ötletem, elhivjuk Max-et inni valamit.-csettintgetett Randy.
                -Oki, azt csináltok amit akartok, csak csináljátok.-utasitottam.Mentünk is Marsha felé.
                -Milyen a buli??-érdeklődött.
                -Nagyon cool, kicsit elkenődött a sminked, gyere megcsináljuk.-mondta Hope.
                -Oké.-mosolygott, csakhogy nem a mosdóba vezettük, hanem a kocsikhoz.Ott pedig megálltunk.-Lányok, itt nincs tükör.-iedt meg Marsha.
                -El vagy rabolva.-jelentettem ki ünnepélyesen.
                -Ne már.
                -De már.Most megyek és elmondom a gazdának.-mondta Nicole.Miközben ő elment, mi kitaláltuk, milyen feladatot adunk.Mikor Nicole visszajött, kiderült, hogy Max is rab és a fiúk egy hiperszuperdurva feladatot találtak ki.Kiváncsi vagyok. :D
                -Figyelmet kérek!!Az a helyzet, hogy elrabolták a menyasszonyt és a vőlegényt.Átadom a szót.-mondta a gazda és odaadta a mikrofont Tom-nak.
                -A feladat pedig az, hogy a vőlegény el kell énekelje a Barbie girl cimű dalt.-mondta, Max lesápadt, mi és a nász nép pedig röhögőgörcsben törtünk ki.Apám és a Barbie girl, hát kiváncsi leszek. :D
                -Jólvan, akkor, zene, dlaszöveg és mehet!!-adta át a mikrofont apámnak.Elvette és a dalszöveget nézte, miközben a szája szélét rágta.Elindult a zene és ő végigolvasta a párbeszédet, Barbie hangját pedig úgy mondta, hogy a kezeivel csapkodott és olyan vékony beszélt, mintha egészbe egy krétát lenyelt volna.És elkezdett énekelni, olyan jót nevettünk rajta, hogy fájt a hasunk.Apám a kezével a haját simitgatta és sűrűn pillogott, mint valami plázacica.Azt hittem elsirom magam annyira röhögtem.Aztán meg úgy állt, hogy a csipőjét kinyomta jobbra és a kezét a csipőjére tette, a másikat a hajába tette és a könyökét felemelte.Marsha sem tudott nem nevetni, olyan jó látni, hogy tényleg szeretik egymást.Olyan romi. : ) Mikor már elénekelte az egyész számot, pukedlizett egyet és lejött a szinpadról.
                -A vőlegyény szabad!!-jelentette be Tom.London felment a szinpadra és megállt a mikrofon előtt.
                -A menyasszonynak az a dolga, hogy a Gentleman-re kell táncoljon.-mondta vigyorogva.Marsha-nak kikerekedtek a szemei és lesápadt.Mi pedig elnevettük magunkat.
                -Komoly??-vágott szerencsétlen arcot.
                -Igen.-vágtuk rá a lányokkal.Marsha feltipegett a szinpadra, mi betettük a zenét .Marsha a feje mellett felemelte a karját és behalylitotta.A csipőjét balra és jobbra vitte, Max pedig a szemöldökét felvive mosolygott.A refrént mi is énekeltük és mi is táncoltunk vele.Annyira vicces volt ez az egyész.Mikor végetért a szám, meg is tapsoltuk Marsha-t.Ő meghajolt és leugrált hozzánk.
                -Ez nagyon cool volt!!-mondta David.
                -Nagyon!!-mondta Marsha nevetve.-Most jön a tortaaa!!-mondta Marsha hangosan.Mindenki a helyére ment és behozták a tortát.A mi asztalunkhoz hoztak egy másikat is, ami fehér volt, rajta szivekkel.Az ize pedig még jobb.Ettünk és utána nagyon sokat nevettünk, mert Randy és Ben nem akarták abbahagyni annak a témának a boncolgatását, hogy a tyúknak milyen megtermékenyitése van, külső vagy belső.
                -A tyúknak belső megtermékenyitése van, mert a kakasnak is van f***a, csak tollas.-vágta rá Randy.
                -Igen, lehet, de hova dugja el??-kérdezte Ben.
                -Hát a hasa alá, te.-vágta tarkón Ben-t, úgy, hogy Ben belefejelt a tortájába.
                -Tudjátok nektek mitek van??-kérdeztem.
                -Mink??-kérdezték egyszerre.
                -Idegdúcotok.-mondtam hangosan nekik, erre a többiek meg elröhögték magukat.Miután kajáltunk táncoltunk egy csomót, meg beszéltünk és még többet táncoltunk.Körülbelül fél tizenegykor, fele az én csapatomnak hulla részeg volt.Annyira viccesek voltak, mindenkinél hangosabban nevettek, énekeltek és beszéltek, velük együtt én is.Milyen buli az amelyiken én nem leszek hulla részeg??Hát elég szar, szóval apám jó kis bulit szervezett.Pont egy jó számra táncoltam, mikor valaki a hátam mögé állt és megfogta a derekam.
                -Hello, szépség!!-súgta a fülembe David, valami nagyon rekedtes hangon.
                -Szia te kis ivógép.-mosolyogtam, erre ő a kezét a combomra tette és a ruhát kezdte felfele húzni.Én meg megfogtam a tenyerét és szembe fordultam vele.
                -Ezt ne, David kérlek!!-ráztam a fejem.
                -Bocsi, azért kapok egy puszit??-meredt rám bociszemekkel.
                -Még szép!!-mosolyogtam, adtam neki egy puszit.-Menjünk inni.-mondtam.
                -Oké.-megfogta a csuklóm és a bár felé húzott.-Kérünk két jó erős valamit.-mondta nevetve.
                -Jó, mindjárt adom.-mondta, el kezdett rázni valami cuccokat és mikor kész lettek odanyúltotta nekünk.
                -Köszi.-mondtam, megittam és valami nagyon finom, de erős lé volt benne.David is már megitta és visszamentünk a többiekhez.-Hacs!!-intettem.
                -Sorelle, te ittál??-kérdezte Nessy.
                -Nem, Nessy pisiltem.-bólogattam.-Amúgy igen, miért??
                -Mert rohadt piros orrod van.-mondta London.
                -Menjünk táncolni!!-mondta Larry.Az egészen a tánctérre vonultunk és őrülten kezdtünk táncolni.

 Figyelem!!Sorelle az előző eseményekre azért nem emlékszik, mert istenesen lerészegedett!! :D


               Az este további részéből csak annyira emlékszem, hogy valaki a vállán felfele visz a házunkban és belevet az ágyamba, aztán mellém fekszik.Ad egy puszit a fejem búbjára és elalszom...


             -Kopp, kopp!! -Ki kopog?? -Szöszmösz. -Milyen Szöszmösz?? -Hát sokat késett a kövi résszel Szöszmösz!! 
             Komolyan nagyonnagyonnagyonnagyon bocsi, hogy igy megvárattalak titeket, de nagyon hosszúra és érdekesre sikeredett...A kövi rész egy kicsit, najó nagyon izgalmas lesz!!Szóval legyetek rosszak, ne feküdjetek le korán, igyatok lejárt tejet (igaz Blanka?? :D lejárt tehén xDD), olvassatok sokat és hirdessétek a blogom!!Pusszancs!! :**

                                                                                             ~szöszmösz~